Hosszú hallgatás után

...megkísérlem beindítani újra a blogot, ezt a mostanság kissé túlhaladottnak tartott, számomra mégis otthonos intézményt, legalább a rendszeres projektbemutatás szintjén. Mert azért születnek alkotások, csak épp a közlésvágy nem teng túl bennem, ezért aztán fotózni meg képeket feltölteni is csak kampányszerűen sikerül.

Kezdjük talán egy régebbivel, mintha csak pár héttel lennénk a legutóbbi után. Még az ősszel készült ez a táska, a két évvel korábbi sajátom mintájára, ajándékba, amellyel már nagyon régen tartoztam valakinek. Korábban még nem dolgoztam textilbőrrel, egyszer ezt is el kellett kezdeni...

Ilyen "csajos" lett a belseje:

Az aljával megegyező textilbőrből kapott füleket. A bőrrészeken a varrások láthatatlan cérnával készültek. És ami szintén nem volt még eddig: táskatalp.

Ború ellen

...rózsák. Bár a mieink az elmúlt napok szaharai klímája miatt a létért való küzdelemben felhagytak a virágzással...
Ez a hátizsák még tavaly nyáron készült, de valahogy elmaradt a fotózása, használatba vettem, a közlési vágyam meg épp akkor nyilván nem járt csúcsra ;)
Egy szeretett, és emiatt agyonhordott Kappa hátizsákomat másoltam le szinte szóról-szóra.

Egy sorozat megszakad

...de a szíve ne szakadjon meg senkinek, mindössze arról van szó, hogy ezúttal sikerült időben elkészítenem Türelmes Mártának a névnapi ajándékot :)))
Táskarendezőt kért, de csak olyan bugyor- vagy neszesszerformát, amit egyik cserépvárosos tarisznyájából a másikba tud hajítani, nem pedig olyan rendes "úriasszonyosat", amiben élére áll minden (idézet tőle;) ).
Ezt a dobozforma neszit már régóta ki akartam próbálni, soha jobb lehetőséget. Egyébként egyszerűbb, mint gondoltam...

A bélésanyag teás antikolást kapott, így jobban passzol a színe a külsőhöz.

Karabíner, hogy a kulcscsomó se süllyedjen a táska legmélyére, mert melyik nő nem ismeri azt az érzést :D

Márta a végtelenségig türelmes :D

Ez lassan kezd már a Die Hard-sorozatra hajazni...

Márti barátosném rendszeresen megkésve kapja kézhez az ajándékait. Így volt az a Türelmes Márta kendővel meg a baglyos könyvrecsíptethetőolvasólámpatartódoboz-borítóval (sic!), nemkülönben a horgolótű-tartóval, és így történt most is, ezzel a nemezelt projektkosárral, amely a sorozat harmadik darabja, Kingáé és Katáé után. De megegyeztünk, hogy igazán érdemes volt várnia, hiszen ez közülük a legszebb színösszeállítású. Szerintem :)

A fehér Lima kivételével mind saját fonású gyapjú vagy gyapjú-selyem keverék, jórészt maradékok. (Részletesebben a ravelry-n.)
A minta Muzsié, de mivel én nagyjából Lima-ekvivalens fonalakból kötöm ezeket, az enyémek egy-két számmal kisebbek az eredetinél.
Nekem is kellene már egy ilyen, vélhetően ki is tudok állítani egy hasonló színhatásút a maradékok maradékából. Meg a favorit Limából, amiből újfent betáraztam...

Mindig elvarázsol

...mikor kiveszem a mosógépből a nemezelt munkadarabot, és megpillantom az eredményt, az összeolvadt szemeket-sorokat-színeket. Való igaz, hogy ez még csak a második ilyen munkám, de továbbiak várhatók...

A réges-régen font, és itt meg itt már részben felhasznált lila projektből maradt még két kis gombolyag, és egy kevés sárga navahót is találtam, de az alapanyag nagy része Drops Lima. Ez nem a reklám helye, csak puszta tényközlés, hogy a maga 90m/50 grammjával igazán sokoldalúan használható vastagságú, és nagyon szépen nemezelődik. Egy nagy-nagy projekt kapcsán fedeztem fel, amelyből még nem mutattam semmit, de már a finisben van, és rövidesen itt is látható lesz (bár mostanában nem vagyok túl kiszámítható blogügyben :)))

A minta itt is a Muzsi-féle projekttáska, de most csak a szem- és sorszámokat tartottam meg, a színekkel teljesen egyénien bántam.

Ez is ajándék lett, ideje lenne magamnak is készíteni hasonlót. Végül is van itt még elég Lima...

Ravelry

Megint

sikerült kihagynom egy hónapot. Ilyen ez az idei nyár, lassítok...

Mindazonáltal születik időnként egy-egy "műtárgy, ha már nagyon közelg valaki névnapja, vagy a meglévő táskakészlet egyik darabja sem passzol tökéletesen egy szeretett ruhadarabhoz (vagy csak fel kellene már használni azokat a rég beszerzett bőrfüleket...:))

Itt az utóbbi két érv dolgozott, és még mindig maradt a megunt abroszból:

Ebből a csíkos vászonból kiszabott blézer évek alatt sem haladt előrébb, most legalább nem nyomaszt tovább. Van ott még, ahonnan ez jött :D

Kingának szerettem volna valami projekttáskát készíteni, de a korábbi fazonokban már nem láttam fantáziát, valami újat kerestem. És ráakadtaam a japán csomóra.

Az eredetileg bélésnek szánt lenvászon nadrágot annyira mutatósnak találtam a megtartott oldalvarrással, hogy végül ez került kívülre. A belseje függöny a turkálóból. A köztük lévő flíz egy régi párnahuzatból. A minta meg innen. A kerek alja valahogy nem tetszett, meg mélysége sincs, így aztán a szokott háromszög-módszerrel "dobozosítottam".

Kevés

idő jut mostanában az alkotásra, a kert uralja az életünket. Minden nap akad vetni-, szedni-, gyomlálni-, de főleg locsolnivaló. A napokban végre megjött az eső, gyorsan géphez is ültem a  felszabaduló időben :)))

Csak ilyen apróságok készültek a közelmúltban, és persze egy se maradt a háznál.

Mérőszalag: vékony kartonra ragasztott vászonnal tuningolva.

És három sorozatgyártott szatyor, egyre kisebb időráfordítással.

Emlékszünk a Kata-féle lila vásznakra? Remek szatyoralapanyagoknak bizonyultak. A féltve őrzött textilvarázsos (emlékszünk? igen-igen, én is megjártam a második rendeléssel ;)) tildás anyagokból használtam, és persze Barbaral kifogyhatatlan csipkéiből.

Winkler Dorottya kerámiagombját nem engedtem messzire: anyukám kapta a szatyrot.

(Köz)kívánatra

Olyasféle vélekedések kaptak szárnyra, hogy elkapkodtam, elnagyoltam az előző bejegyzést, mintha be lehetne pótolni háromhavi igazolatlan hiányzást pár, vasvillával odavetett fotográfiával...
Lássuk be, lehet ebben valami. Persze, hogy ott a Ravelry-s link, de hátha nincs kedve/hozzáférése mindenkinek.
Akkor hát mesélek egy kicsit a nemezelt kosárkáról.

A fonallal kezdődött. Egészen kezdő fonós koromban készült ez a lila kollekció, gyárilag festett szöszökből szerettem volna egy Bucilla-féle fonal színvilágát reprodukálni, mert az bizony mind elment ajándékba, pedig nagyon a szívemhez nőtt.

Persze egészen más színszerkezetű fonal keletkezik festéssel illetve a kutyakefével összekártolt különböző színű gyapjak keverékének megfonásával, még ha a az egyes színek nagyjából egyeznek is. De azért gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek jó volt, csak éppen sokáig nem láttam, mire fogom én ezt felhasználni. A bal szélső lila ugyan életre kelt a Moss garden-kendőben, de a többieknek változatlanul nem láttam a helyét.
Aztán vagy másfél évnyi pihentetés után váratlanul megvilágosodtam (persze kellett hozzá a Kinga vészesen közelgő születésnapja miatti űzöttség érzése is :) ), hogy ebből bizony nemezelt kosár lesz, akárki meglássa.
Aztán ott volt Muzsi projekttáska-mintája, amelynek a tesztelésébe korábban éppen a megfelelő fonal hiányában nem vágtam bele. Pedig ezek már akkor is ott voltak a dobozban...

Így lett a lila projektből lila projekttáska. A meglévő fonalakat dupla szállal kötöttem, a kiegészítésképpen font, a középső részben domináns, a liláknál kicsit vastagabb sárgásbarnához pedig egy aranybarna moherfonalat fogtam a közelítőleg egyforma vastagság érdekében.

40 fokon, pár törölközővel kimosva szépen összenemezelődött és a cserépkályhán egy éjszaka alatt meg is száradt. Érdemes szárításkor formára kitömni, hogy megtartsa az alakját.

A képet Kinga készítette, mert én elfelejtettem átadás előtt lefotografálni. Szóval a gyapjak sajnos nem az enyémek...

Hímzős és madaras

De főként az utóbbi. Ugyanis mostanában ilyen, számunkra ismeretlen madarak is jönnek az etetőnkbe, és nekünk fogalmunk sincs, mik ezek...
Sikertelenül próbálkoztam internetes madárhatározással, de nyilván a türelmem sem volt elégséges, különben is biztos lesz, aki itt egyből rávágja a megfejtést. Sőt esetleg van a tarsolyában valami jól használható madárhatározó, amivel még a magamfajta tudatlan is boldogulhat, ha újra ilyen helyzetbe kerül...

Ezen izgalmak után váltsunk számomra otthonosabb témára :) Elkészült a harmadik darab az ágas-bogyós Renato-sorotazból, egy újabb összehajtható szatyor, ezúttal Mártinak. A csipkét most én festettem kifejezetten erre a célra, ettől és a gombtól eltekintve ugyanolyan, mint az előző.

Meg még az is van, hogy beneveztem én is a fb-on zajló közös tulipános SAL-ra, mely innen ered.
40 ct-os foltos vászonra hímzek maradék Valdanikkal és saját festésű fonalakkal.