Egy csomó minden

...van félkész állapotban, egyszer csak majd jól megszórlak benneteket kötéssel, varrással, fonással, sőt horribile dictu hímzéssel is, de pillanatnyilag csak egy valami van talán befejezett állapotban, az eperdzsem-eltevés, legalábbis én tegnap estétől annak tekintem. A utóbbi hetekben tényleg sok időmet elrabolt az alkotómunkától, de az idén jól termett a szamócánk, hát főzzük be, ami belefér, hátha jövőre rosszabb idők járnak rá... Főztük mi is, anyáink is, és hála a zselésítő adaléknak, legalább a rotyogtatási idő lerövidül, ha már a szedés-mosás-csumázás aprómunkája nem is spórolható meg.
A képen természetesen csak egy törpe kisebbség látható.

Mégis muszáj mutatnom egy kis részletet a készülő Moss Gardenből is, mert pár röpke percet azért erre is ellopok néha...

Újat kezdtem...

...a folyamatban lévő kötéseim (és egyebeim) mellé. Kutas-Keresztes Ági Moss Garden kendőjét kötjük közösen a Ravelry-n. Újonc vagyok a témában, ekkora nyilvánosság előtt még nem közöskötöttem, ugyanakkor, mint tudjuk, blogos pályafutásom egy közös hímzéssel indult.
Hosszas tanakodás után három külön projektből származó saját fonalat válogattam össze hozzá, mostanában úgyis nagyon megy a csíkozás...

 

A barna fonalat ott folytattam, ahol a Tájkép kendőnél elvágtam, még a tű is ugyanaz :)

Szezonkezdet

Ahhoz képest, hogy ősszel azt gondoltam, nem az én világom a gyapjúfestés, pár hete újra meghozta a kedvemet a napsütés. Ezúttal nem fehér, hanem szürke merinó volt az alap, amelynek sötétebb szálai áttűnnek a festéken és sajátos színhatást kölcsönöznek a gyapjúnak.

Tájkép

Első pillantásra beleszerettem ebbe a mintába a Knitty-n, és úgy éreztem, meg kell kötnöm "now in a minute" :)
Mikor pedig kész lett, és vizesen húzogattam a hintaágy kiterített szivacsán, a 15-20 évvel ezelőtti boldog göcseji kerékpározások jutottak eszembe, alföldi szememnek különleges, harmonikus dimbesdombok, csíkos szántóföldek. Még a színek is stimmelnek...
(A falusi kiskocsmák és az ott fogyasztott folyadékpótló és felvidító hosszúlépések viszont nincsenek rajta a képen.)

Az Október fonalam világosabbik feléből, Marcsi-féle, 3 ágúra font cseregyapjúból és egy kevés manópostás gyapjúból állt össze a tájkép, tulajdonképpen munka közben alakulva, nem előre megtervezve. A mintában egy kis gubancot éreztem (lehet, hogy én vagyok a hibás persze), de akkorra már értettem a szisztémát, és tudtam rajta alakítani. Ezért az én kendőm nem egyezik meg pontosan az eredetivel, de nagyon hasonlít rá...

Ez meg egy pillanatkép, amikor épp nem a kendőt fotóztam.

Már egy hete

...hogy átadtam ezt az anyák napi ajándékot.

Mátyás Maja mintája. A zsebes szív ötlete is az ő oldaláról való. Köszönöm neki!

28 ct-os kockás lenvászon, Valdani és Venus fonalak.

Farkasfog: Barbaral

Víz és homok

Igazi nyárra való darab sikeredett ezekből a hűs színű és tapintású bambuszfonalakból. Nagyon jól egymásra talált a fonal és a minta. A pikós leláncolás a rugalmatlan fonalból nem lett volna szép, ráadásul elég macerásnak is bizonyult, ezért horgolótűvel fejeztem be, és így sokkal egyszerűbb volt a pikózás is.
Blokkolni a bambuszfonalat a klasszikus értelemben nem lehet, nem lesz nagyobb vizesen, a szemek viszont szépen elrendeződnek, ami lustakötésnél nem hátrány...

 

Cameo

 Alize Bamboo Fine, 65 + 85gramm, 3,25-ös tű

Ashton

Csak semmi cifrázás, valami egyszerű mintát kerestem ehhez a Bucilla-féle fonalhoz. Hogy a fonalból a lehető legkevesebb maradjon, gondos számítgatások után az alapmintára ráhúztam két egységet, tekintve, hogy alapból elég kicsi ez a kendő. Persze, el is fogyott, ahogy kell, a leláncolás előtti sorban, de szerintem előnyére vált a kényszer szülte barna szegély, amit az Október nevű szöszömből fontam hozzá.

 

Ashton Shawlette

Bucilla festette Barka Cinege 100% merinó és kevés saját festésű Rikker,  3.5-es tű.

70x150 cm

Demisztifikáció

Mikor annak idején beszabadultam a Ravelry óperenciás tengerébe, az elsők között jött velem szembe a Laminaria, és nemcsak ott, hanem több kötős "kolléganő" blogján-egyebén. Bámulatosnak találtam a mintát, és ebben nem kis része volt a remek fotóknak, amelyek az eredeti mintaoldalt illusztrálják. Valószínűtlenül éterinek és közönséges halandó számára elérhetetlennek tűnt, aztán elkészült ez a fonal (a történeti hűség kedvéért említsük meg, hogy KicsiKató festette a szöszt) , és rövidesen eldőlt, hogy Laminaria akar lenni. Nagy izgalommal fogtam hozzá, és kiderült, hogy bár nem egy kifejezetten tévénézős munka, nem jelent nagyobb kihívást korábbi csipkekendőimnél, leszámítva bizonyos, korábban már részletezett körülményeket...
Az utolsó szakasz már kifejezetten eseménytelen volt. A második mintarésznél még ráhúzhattam volna egy mintaegységet, de kicsit untam már, így áttértem a szélemintára. Így aztán a fonal legvilágosabb végéből jócskán maradt még, és csak 74 gramm fogyott el belőle. Ennek ellenére nem lett kicsi, 80 cm magas, a felső széle 180 cm. 4-es tűvel kötöttem.

Az október ötven árnyalata

Komolyan, nem az aktuális időjárással akarlak bosszantani Benneteket, de ezt az elnevezést éreztem találónak a legfrissebben született fonal számára. Az eredeti szöszt neveztem el Októbernek, ha még emlékszik valaki, kétszer kellett szegényt megfesteni, mert az első próbálkozásnál a piros (vélhetően bedöglött)  festékpigmentek jó része dolgavégezetlenül távozott, és barna helyett valami fakózöldes-rózsaszínt hagyott maga után.
A képen a bal oldali kupacról van szó.

A nem tetsző részt, feledve a flancos profi gyapjúfestéket, mezei Colombusszal, ráadásul fazékban, vízfürdőben festettem újra.

Szegény kicsit megviselődött, elég volt fonáskészre széthúzogatni, de tényleg előjött belőle egy csomó nem várt finom árnyalat.
Egyébként eszembe nem jutott volna pont ezt a rovingot előszedni, ha nem fogy el időnap előtt a fonalam a kendő utolsó sorában, és nem lett volna égető szükségem egy kis sárgásbarnára. A remek időjárás miatt ez a bizonyos kendő még mindig blokkolatlanul hever, de azért mutatok belőle egy apró részletet. Lehet tippelni a mintára és a fonal alkotójára...

Ez pedig a végeredmény. A borús időben készült fotókon nem látszik az összes árnyalat, de ennyi költői túlzás talán megengedhető. A valóságban a sötétbarna még sötétebb, de nem tudtam jobbat...

100 gramm, 340 méter, navahó-cérnázott 3 ágú Rikker

Csibe ül a...

...lazacos-túrós "virágon", ami előételként funkcionált a tegnapi ebédünknél.

A lazacos receptet a Kávé és csokoládé blogon találtam. Hirtelen ötlettől vezérelve tönkölyös bucikat sütöttem mellé (hol van már húsvét hétfőn friss kenyér, pláne ilyen), ehhez a jól bevált pizzatésztámat módosítottam. Hát nem vagyok egy Limara, de nagyon megfelelt a célnak :)

Ez most így készült:

20 deka finomliszt
10 deka tk tönkölyliszt
1 dl cukros tejben felfuttatott 2 deka élesztő
1 ek olaj
1 kk só
langyos víz szükség szerint
1kk őrölt kömény
apróra vágott medvehagyma és olajbogyó

A hozzávalókat az olajbogyó kivételével) kézi mixer spiráljával összegyúrtam, kicsit dagasztottam, majd kétszer (egyben, majd az olajbogyót belegyúrva 6 cipóra megformázva) kelesztettem. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem, amíg jó nem lett :)

Áldott ünnepet kívánok!

 

(Lehet, hogy ismerősek ezek a fotók a Manka-féle Húsvét-blogról,  még jóval "bloggerkorszakom" előtt készültek ezek a hímzések.)

Holnap már Húsvét

Én viszont (fogjuk az időre) szégyenszemre semmiféle új dekorációt nem készítettem az ünnepre, csak a régebbieket szedtem elő, például ezt.
Valami új azonban mégiscsak született, de már a "nevelőszüleinél" várja az ünnepet :)

Fonal: Catania, Barka Gilice, Alize Bamboo Fine. 3-as horgolótű.

A mintát itt lehet megtalálni, és GumiPók oldalán kaptam az ötletet hozzá. Köszönöm, Eszter!

Bizonyító erejű felvétel

 ...arról, hogy újabban már vörösbegy is jár hozzánk elemózsiáért,

és arról, hogy madárfotózás terén még van hova fejlődnünk...

Még egy előny, amire az ember nem is gondolna

Abban az esetben, ha Rozi nem vonzódna annyira a kötésemhez, és a minapi "baleset" során nem rágta volna el ügyesen a damilt is, akkor nem tudnék beszámolni arról, hogy - sokadik előnyként - milyen egyszerű helyreállítani egy kínai bambusz körkötőtű épségét: vágjuk egyenesre az üreges damil rágott végét, a tűről távolítsuk el a másik csonkot, és az üreges damilt egyszerűen húzzuk rá annak a helyére. A késztermék hossza persze nagymértékben függ az elrágás helyétől, de van, mikor egy rövidebb tű is kifejezetten hasznos tud lenni :)
Legrosszabb esetben rendelünk egy újat az ebay-ről...

Vegyük fel a fonalat

Elterelendő a figyelmet a tavasz továbbra-sem-érkezéséről, pókhálókba fojtom a kályha mögött a bánatomat. Itt van például a félbehagyott Laminariám, amely több hónapon keresztül ufóként hevert egy doboz mélyén, és már  többször kacérkodtam a lebontásával, de valahogy mindig megúszta. A napokban újra elővettem és megsajnáltam :) és közben arra is rájöttem, hogy miért is utáltam én ezt korábban annyira: a merev damilú, nem is elég hosszú, nem is elég hegyes, viszont annál csúszósabb teflonos fém kötőtű miatt, amellyel az is kunszt volt, hogy egyáltalán tűn maradjanak a szemek. Pár hónapja - néhány, ropi módjára eltörött flancos fa kötőtű után - beszereztem egy csokornyi bambusz körkötőtűt meg zoknikötőtűt, és azóta nem győzök örvendezni nekik. A bambusz könnyű, meleg tapintású, nem töri fel a kezet a kisujj tövénél, és nem utolsósorban kellemes mértékben tapad hozzá a fonal. Vannak, akik pont ezért nem kedvelik, de én nem kötök nagyon szorosan, és gyorsasági versenyre sem szoktam nevezni. Lehet, hogy ez valamiféle savanyú-a-szőlő-dolog nálam, és léteznek sokkal tökéletesebb csipkekötőtűk, de ezekkel a bambusztűkkel megtaláltam egy egészséges ár-érték-arányt, főleg, hogy a kisebb mérettartományban negyedmilliméterenként vannak a méretek, ami időnként nagyon hasznos tud lenni. Hát nem vagyok egy sznob, az biztos (legalábbis ezen a téren), de ha valami márkás cuccból akarnám kiállítani ezt a variabilitást, nem maradna megkötni valóra...
Szóval, hogy visszatérjünk az eredeti témához, ma reggelre aztán a Lami újra bizonyította élni akarását, ugyanis este elérhető helyen felejtődött, Rozika meg éjszaka kicsit átrendezte a struktúrát, biztos nem tetszett neki a minta. Na, nekem meg az ő ténykedése nem tetszett, de csodával határos módon nem történt helyrehozhatatlan hiba, és az eredmény vállalható, bár két helyen nem sikerült tökéletesen visszaállítanom a minta szerkezetét. Nagyon vékony a fonal, és nagyon bonyolult a minta, én meg ennyire azért mégsem vagyok ügyes. De majd ha kész lesz, ezt a részt legfeljebb nem fotózom...

A fotó nem színhelyes, ebből a fonalból készül a kendő.

Van egyébként két elkészült kendőm még a fiókban, de az idő valahogy nem alkalmas blokkolásra, úgyhogy türelem...

Vidámító saláta

Fehérkáposzta, sárgarépa, aszalt paradicsom olajával együtt, joghurt, sómentes vegeta. Hiányzik már nagyon a zöld...

Fokföldi ibolya

Első gyapjúfestésemből születtek ezek a lilák és rózsaszínek. Hosszában választottam ketté a hosszan átmenetes Rikker-szalagot, és a színek tűrhetően egymás mellé kerültek, ahol pedig nem, ott kellemes átmeneteket képeznek.

105 gramm, 574 méter, kétágúan.

Saját színekből

Mire észbe kaptam, már fel is tekeredett ez a két gombócnyi selyem-merinó keverék, az első idei fonalam, ebből a szöszből. 106 gramm, 403 méter, navahó-cérnázva.

Itt pedig a jelenleg folyamatban lévő munka, első saját festményemből. Hosszában szedtem ketté a hosszan átmenetesre festett Rikker-szalagot, az orsó mellett a teljes spektrum látható, az orsón a világosabbik vége.

Fokföldi ibolya.