2015. március 3., kedd

Márta a végtelenségig türelmes :D

Ez lassan kezd már a Die Hard-sorozatra hajazni...

Márti barátosném rendszeresen megkésve kapja kézhez az ajándékait. Így volt az a Türelmes Márta kendővel meg a baglyos könyvrecsíptethetőolvasólámpatartódoboz-borítóval (sic!), nemkülönben a horgolótű-tartóval, és így történt most is, ezzel a nemezelt projektkosárral, amely a sorozat harmadik darabja, Kingáé és Katáé után. De megegyeztünk, hogy igazán érdemes volt várnia, hiszen ez közülük a legszebb színösszeállítású. Szerintem :)



A fehér Lima kivételével mind saját fonású gyapjú vagy gyapjú-selyem keverék, jórészt maradékok. (Részletesebben a ravelry-n.)
A minta Muzsié, de mivel én nagyjából Lima-ekvivalens fonalakból kötöm ezeket, az enyémek egy-két számmal kisebbek az eredetinél.
Nekem is kellene már egy ilyen, vélhetően ki is tudok állítani egy hasonló színhatásút a maradékok maradékából. Meg a favorit Limából, amiből újfent betáraztam...




2015. február 15., vasárnap

Gyöngyös

Ez a testvérpár fonal jó ideje várta már a sorát, mire végre megtalálta őket a projekt, Muzsi tesztkendője.  Kinga-festette nagyon tarka Rikker-merinó szalaggyapjú volt az alapanyag, először a lilás részeket válogattam ki belőle, és Bucilla-féle szitakötővel cérnáztam (felső motring). Ezután a lilák kicsipkedése után visszamaradt részt fontam meg egyik ágnak, a másik ágat meg különféle kézzel festett szürkék adják (alsó).
Az utóbbit az egyik legjobban sikerült fonalamnak érzem.
Mindkettő 600 méter körüli, pontosabb adatok a Ravelry-n..



Itt pedig első gyöngyös kendőm délutáni napsütésben...









...és a kedvenc korláton, ami sajnos csaknem mindig árnyékban van (várom már nagyon, amikor majd végre odasüt a nap: nyáron egy néhány hétig :)).






2015. február 10., kedd

Ilyen még úgysem volt

...hogy képes útmutatót készítettem volna bármihez, annál én mindig jobban kapkodok sietek.
De most fegyelmezett voltam, és nem csaptam össze a munkát fázisfotók nélkül :)

Az eljárást valamikor régen egy francia kartonázsos blogon láttam, amit persze utóbb már nem találtam meg, bár őszintén szólva nem is nagyon kerestem, mikor tavaly nekifogtam ennek.

Monogramos mérőszalagok és gumis könyvjelzők készültek Katának meg Kingának.

Az alap ez a kis csúnyácska műanyag készség, célszerűen az ebayről.


Kell még egy kis kartonpapír, (nem túl vastag, kiválóan megteszi például egy teafilteres doboz, vékony flíz, valamilyen textilragasztó(-stift) és persze a gondosan kiválasztott textiliák.


A karton- és flízkarikákat a mérőszalag körberajzolásával "méretezzük", a nyomógomb helyén lyukat vágunk az egyik kartonba. Felragasztjuk a flízkarikákat, arra pedig, hátul gondosan visszahajtogatva és egyenletesre igazgatva a körben 8-10 mm-rel nagyobbra hagyott textilkarikákat. A műanyagház magasságának megfelelő kartoncsíkra flíz nélkül ragasztjuk fel az anyagot, először a végeit hajtva vissza. A csík hosszát a húzóka mindkét oldalán 2 mm távolságot hagyva állapítsuk meg.


A ház mindkét oldalára felragasztjuk a kész karikákat...


majd egy-két órára pár nehezebb könyvvel lenyomtatjuk. Végül az oldalsó csík  felragasztása után összepasszítjuk és körbeöltögetjük a széleket, igyekezve, hogy minél észrevétlenebb maradjon a varrás. Beragaszthatjuk a húzókát is, ha a színe vállalhatatlan a végső összhatás szempontjából.


A könyvjelzők hasonló kartonázstechnikával készültek, kétféle méretű papír- és egy vastagabb filckarikával. A gumit jó hosszan engedjük be a karikák közé, még jobb, ha össze is varrjuk a két végét.




És az unalmas leltári adatok:

Hímzőfonal: Valdani és DMC
Vászon: gyárilag foltos 40-es lenvászon
Anyagok: Tilda
Farkasfog. Barbaral és Nina
Kézzel festett gyapjúfilc: Winkler Dorottya

A szatyor-sztori után lassan beérik a centisztori :)))

2015. február 2., hétfő

Folyamatban

van egy tesztkendőm, Muzsi tollából. Saját fonalból, persze...


És igen, gyöngyök is lesznek rajta, ilyet még úgyse csináltam. Tudvalevően nem szeretem különösebben a csillogó dolgokat, ékszerben is inkább az ásványt részesítem előnyben, de azt hiszem, itt sikerült egy egészséges középutat találni.

4 mm-es csiszolt cseh üveggyöngyök.


A haladást a ravelry-n lehet nyomon követni.

2014. december 27., szombat

Kistestvér

Ez most csak egy fürdőszobapolcon elférő méretű kis tároló anyukámnak, de a koncepció az eredeti.



Drops Lima, a narancs és a zöld saját festés. 
Nemezelés mosógépben 40 fokon. 
Kész méret 22x10x6 cm.


2014. december 22., hétfő

Miniatűr

Huszonhat öltést kellett elhelyezni alig 3 és fél centiméteren, hogy ráférjen a mérőszalagra Renato karácsonyi B betűje. Bizony, ehhez 40-es vászonra volt szükség, hacsak nem akartam miniben hímezni, márpedig nem akartam :))) Ahhoz valami különös elszánás szükséges, itt meg most biztosra kellett mennem.
Bevallom, villanyfénynél már nem látom tökéletesen az ilyen aprót, még nagyítóval sem...




Renato Parolin: Alfabetario rosso natale a Colori d'Inverno csodakönyvből.
40-es Zweigart vászon, DMC és Venus fonalak.

2014. december 21., vasárnap

Békésebb már nem is lehetne

...advent negyedik vasárnapja, dacára a kinn tomboló szélnek. A tegnap esti vendégeknek sikerült megsütnünk a szezon igazoltan legrosszabb tökjét, ennek folyományaként elkészült első sütőtöklevesem, amúgy jó gyömbéresen-édesköményesen, pirított tökmaggal megszórva. Igazi szívderítő, melegítő, enyhén csípős leves.

Egyúttal megoldódott a nagy kérdés, hogy tudniillik milyen levest is tegyek az asztalra 26-án, hogy a vega gyerekünk is ehesse barátnőstül, ugyanakkor kellően szokatlan, különleges legyen, ne valami kommerciális gyümölcsleves vagy hasonló. Már a színétől is jobb kedvem lesz :))




Köd az erdőben

Na de ennyire? A Drops Fabel "Erdő" elnevezésű árnyalatához hozzáfogott halványbarack moherfonal jól letompította az eredeti élénk színeket, a hatást meg csak tovább fokozta, hogy este, villanynál készültek róla a fotók. Hát persze, hogy az utolsó pillanatban, átadás előtt.
Élőben sokkal jobb, higgyétek el :)))



2014. december 18., csütörtök

Gombos

Nagy méretű holmit kötni mindig kihívás. És nem azért, mert tovább tart elkészíteni, mint a kisebbet, hanem mert a nagy méret nem a kicsi arányosan megnövelt mása (ahogy azt a tervezők képzelik): az élet ennél sokkal bonyolultabb...
Anyukám kicsi és kerekded, ezért nehezen talál magára való holmikat a boltban. Univerzális mellényt szerettem volna kötni neki, mindenhez-jó színben, mindenhez-jó vastagságban, nem tolakodó mintával. Rátaláltam a Buttonbox mellényre, de persze ez is csak két kisebbfajta méretben van bemutatva a projektoldalon, nem tudhattam, hogy fog majd nagyban mutatni. Azt viszont sejtettem, hogy a blokkolásnak nagy szerep jut majd.
A karöltővel megküzdöttem, és végül a saját régi módszereim váltak be, a leírás alapján nem lett tökéletes, kevesebb szemet kellett felszedni körben. Egészében viszont megkedveltem a mintát, szívesen megkötném magamnak is.
Ahogy gondoltam, blokkolással sikerült korrigálni azokat a méretbeli eltéréseket is, amelyeket a mintából adódó kötöttségek miatt kötés közben nem lehetett megvalósítani.




Drops Fabel (Spray print beige és egyszínű barna) két szála, 3.5-es tű.

2014. december 16., kedd

Nagy darab

Mióta megláttam Monikánál Stephen West kerek takaróját, azóta egyfolytában vágyakoztam arra, hogy megkössem. Először arra gondoltam, nekem is saját fonású alapanyagból kellene elkészítenem (azóta is itt figyel egy kilónyi álomszép új-zélandi szalaggyapjú, sorsára várva), de hamar rádöbbentem, hogy akkor soha nem lesz belőle semmi :)
Ettől kezdve sokáig kerestem a megfelelő vastagságú és minőségű, de észszerű árfekvésű fonalat, mígnem jött a Drops alpaka akció, és lehorgonyoztam a Limánál. No, hogy azért ne legyen minden olyan zökkenőmentes, az (előrendelt) alapszín pillanatok alatt megérkezett, de a zöld meg a narancs hosszú hónapok alatt sem jött meg a Barkába, és már kezdett nagyon kínos lenni, hogy folyton utánakérdezek. Viszont a webshopban megláttam pár gombolyag fehéret, és úgy döntöttem, festeni én is tudok.
Fel is motringoltam szépen az öt gombolyagot a festéshez, és abban a percben megszólalt a telefon: a Barkából hívtak, hogy van itt egy régebbi rendelés: narancs és olajzöld Limák. Sebaj...
A már jól bevált módszerrel fazékban festettem, kevés lében, hogy kellően inhomogén legyen a végeredmény. Főként a zöld lett jó tarka, sok szép szín van benne a sárgászöldtől a mélységes-mély fenyőerdőzöldig, de ezen a borús fotón sajnos nem mind látszik...


Májustól egészen tegnapig készült a takaró, vissza-visszatértem hozzá, hát nem volt egy rohammunka...


Eredetileg a három szín kétsoronkén ti váltogatásával képzeltem el a merőleges lustakötésű szegélyt, viszont magamat meg sehogy sem tudtam elképzelni, amint háromféle fonal folytonos keresztezgetésével bohóckodom, így aztán a ló másik oldalát választottam...



Így télvíz idején nem érzek sok késztetést, hogy blokkoljam, a szabadban soha meg nem szárad (bár szárítottam én már húszdekányi vastag stólát decemberben déli verőn :))), a lakásban meg nem kívánok ennyi vizet elpárologtatni, sem a hintaágy matracát kerülgetni az ebédlőben :))) Pedig nem ártana neki, mivel a szaporítások csak a mintaváltásoknál vannak beiktatva, ezért itt kicsit ráncos a szentem, ami persze a blokkolással el fog tűnni. De így is boldogan használjuk...

További részletek a Ravelry-n.

2014. november 28., péntek

Mindig elvarázsol

...mikor kiveszem a mosógépből a nemezelt munkadarabot, és megpillantom az eredményt, az összeolvadt szemeket-sorokat-színeket. Való igaz, hogy ez még csak a második ilyen munkám, de továbbiak várhatók...

A réges-régen font, és itt meg itt már részben felhasznált lila projektből maradt még két kis gombolyag, és egy kevés sárga navahót is találtam, de az alapanyag nagy része Drops Lima. Ez nem a reklám helye, csak puszta tényközlés, hogy a maga 90m/50 grammjával igazán sokoldalúan használható vastagságú, és nagyon szépen nemezelődik. Egy nagy-nagy projekt kapcsán fedeztem fel, amelyből még nem mutattam semmit, de már a finisben van, és rövidesen itt is látható lesz (bár mostanában nem vagyok túl kiszámítható blogügyben :)))

A minta itt is a Muzsi-féle projekttáska, de most csak a szem- és sorszámokat tartottam meg, a színekkel teljesen egyénien bántam.




Ez is ajándék lett, ideje lenne magamnak is készíteni hasonlót. Végül is van itt még elég Lima...

2014. október 8., szerda

2014. augusztus 18., hétfő

Türelmes Márta 3.0

Valószínűleg nagyot nézne, ha egyszer időben megkapná a névnapi ajándékát Márti barátosném, aki az utóbbi időben horgol, mint a gép, és újabbnál újabb  - vélt - korlátait lépi át napról napra. Szóval megérdemelt már valami komolyabb infrastruktúrát. Bár nem túl bonyolult "szerkezet", azért mégis szétnéztem a neten, mások milyeneket álmodtak. Több tutorial is szembejött, ez például egész használható.



Ugye figyelünk a részletekre? A steppeléshez használt színátmenetes cérna a bélésre rímel. Ilyenkor érzem, milyen jó lenne, ha többféle mintát tudna a varrógépem...


A horgolótű-választást az én ízlésterrorom uralja, tudvalevően bambuszkedvelő vagyok... Egyébként ez okozta a késedelmet is: Kína messze van :) Remélem, beválnak.


Bár a vékony kipárnázás miatt a tűk elég jól rögzülnek a helyükön, talán mégsem haszontalan a kicsúszásgátló ráhajtható szegély.


A horgolt motívumból komoly készleteim vannak: évekkel ezelőtt egy megegyező színű függönyhöz készültek áttört betét gyanánt, de aztán nem valósult meg a projekt. Így viszont van egy halom kimondhatatlan narancsos-barackos színű és fehér (az viszont ugye festhető, tehát a lehetőségek határtalanok) horgolt köröm meg négyzetem. Az előző bejegyzésben szereplő projektszütyőn is egy ilyesféle rátét van.


Most már nem ártana egy saját használatút is gyártanom...

2014. augusztus 1., péntek

Megint

sikerült kihagynom egy hónapot. Ilyen ez az idei nyár, lassítok...

Mindazonáltal születik időnként egy-egy "műtárgy, ha már nagyon közelg valaki névnapja, vagy a meglévő táskakészlet egyik darabja sem passzol tökéletesen egy szeretett ruhadarabhoz (vagy csak fel kellene már használni azokat a rég beszerzett bőrfüleket...:))

Itt az utóbbi két érv dolgozott, és még mindig maradt a megunt abroszból:





Ebből a csíkos vászonból kiszabott blézer évek alatt sem haladt előrébb, most legalább nem nyomaszt tovább. Van ott még, ahonnan ez jött :D


Kingának szerettem volna valami projekttáskát készíteni, de a korábbi fazonokban már nem láttam fantáziát, valami újat kerestem. És ráakadtaam a japán csomóra.







Az eredetileg bélésnek szánt lenvászon nadrágot annyira mutatósnak találtam a megtartott oldalvarrással, hogy végül ez került kívülre. A belseje függöny a turkálóból. A köztük lévő flíz egy régi párnahuzatból. A minta meg innen. A kerek alja valahogy nem tetszett, meg mélysége sincs, így aztán a szokott háromszög-módszerrel "dobozosítottam".