2014. augusztus 18., hétfő

Türelmes Márta 3.0

Valószínűleg nagyot nézne, ha egyszer időben megkapná a névnapi ajándékát Márti barátosném, aki az utóbbi időben horgol, mint a gép, és újabbnál újabb  - vélt - korlátait lépi át napról napra. Szóval megérdemelt már valami komolyabb infrastruktúrát. Bár nem túl bonyolult "szerkezet", azért mégis szétnéztem a neten, mások milyeneket álmodtak. Több tutorial is szembejött, ez például egész használható.



Ugye figyelünk a részletekre? A steppeléshez használt színátmenetes cérna a bélésre rímel. Ilyenkor érzem, milyen jó lenne, ha többféle mintát tudna a varrógépem...


A horgolótű-választást az én ízlésterrorom uralja, tudvalevően bambuszkedvelő vagyok... Egyébként ez okozta a késedelmet is: Kína messze van :) Remélem, beválnak.


Bár a vékony kipárnázás miatt a tűk elég jól rögzülnek a helyükön, talán mégsem haszontalan a kicsúszásgátló ráhajtható szegély.


A horgolt motívumból komoly készleteim vannak: évekkel ezelőtt egy megegyező színű függönyhöz készültek áttört betét gyanánt, de aztán nem valósult meg a projekt. Így viszont van egy halom kimondhatatlan narancsos-barackos színű és fehér (az viszont ugye festhető, tehát a lehetőségek határtalanok) horgolt köröm meg négyzetem. Az előző bejegyzésben szereplő projektszütyőn is egy ilyesféle rátét van.


Most már nem ártana egy saját használatút is gyártanom...

2014. augusztus 1., péntek

Megint

sikerült kihagynom egy hónapot. Ilyen ez az idei nyár, lassítok...

Mindazonáltal születik időnként egy-egy "műtárgy, ha már nagyon közelg valaki névnapja, vagy a meglévő táskakészlet egyik darabja sem passzol tökéletesen egy szeretett ruhadarabhoz (vagy csak fel kellene már használni azokat a rég beszerzett bőrfüleket...:))

Itt az utóbbi két érv dolgozott, és még mindig maradt a megunt abroszból:





Ebből a csíkos vászonból kiszabott blézer évek alatt sem haladt előrébb, most legalább nem nyomaszt tovább. Van ott még, ahonnan ez jött :D


Kingának szerettem volna valami projekttáskát készíteni, de a korábbi fazonokban már nem láttam fantáziát, valami újat kerestem. És ráakadtaam a japán csomóra.







Az eredetileg bélésnek szánt lenvászon nadrágot annyira mutatósnak találtam a megtartott oldalvarrással, hogy végül ez került kívülre. A belseje függöny a turkálóból. A köztük lévő flíz egy régi párnahuzatból. A minta meg innen. A kerek alja valahogy nem tetszett, meg mélysége sincs, így aztán a szokott háromszög-módszerrel "dobozosítottam".

2014. június 25., szerda

Kevés

idő jut mostanában az alkotásra, a kert uralja az életünket. Minden nap akad vetni-, szedni-, gyomlálni-, de főleg locsolnivaló. A napokban végre megjött az eső, gyorsan géphez is ültem a  felszabaduló időben :)))

Csak ilyen apróságok készültek a közelmúltban, és persze egy se maradt a háznál.

Mérőszalag: vékony kartonra ragasztott vászonnal tuningolva.





És három sorozatgyártott szatyor, egyre kisebb időráfordítással.



Emlékszünk a Kata-féle lila vásznakra? Remek szatyoralapanyagoknak bizonyultak. A féltve őrzött textilvarázsos (emlékszünk? igen-igen, én is megjártam a második rendeléssel ;)) tildás anyagokból használtam, és persze Barbaral kifogyhatatlan csipkéiből.






Winkler Dorottya kerámiagombját nem engedtem messzire: anyukám kapta a szatyrot.



2014. június 1., vasárnap

(Köz)kívánatra

Olyasféle vélekedések kaptak szárnyra, hogy elkapkodtam, elnagyoltam az előző bejegyzést, mintha be lehetne pótolni háromhavi igazolatlan hiányzást pár, vasvillával odavetett fotográfiával...
Lássuk be, lehet ebben valami. Persze, hogy ott a Ravelry-s link, de hátha nincs kedve/hozzáférése mindenkinek.
Akkor hát mesélek egy kicsit a nemezelt kosárkáról.


A fonallal kezdődött. Egészen kezdő fonós koromban készült ez a lila kollekció, gyárilag festett szöszökből szerettem volna egy Bucilla-féle fonal színvilágát reprodukálni, mert az bizony mind elment ajándékba, pedig nagyon a szívemhez nőtt.

Persze egészen más színszerkezetű fonal keletkezik festéssel illetve a kutyakefével összekártolt különböző színű gyapjak keverékének megfonásával, még ha a az egyes színek nagyjából egyeznek is. De azért gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek jó volt, csak éppen sokáig nem láttam, mire fogom én ezt felhasználni. A bal szélső lila ugyan életre kelt a Moss garden-kendőben, de a többieknek változatlanul nem láttam a helyét.
Aztán vagy másfél évnyi pihentetés után váratlanul megvilágosodtam (persze kellett hozzá a Kinga vészesen közelgő születésnapja miatti űzöttség érzése is :) ), hogy ebből bizony nemezelt kosár lesz, akárki meglássa.
Aztán ott volt Muzsi projekttáska-mintája, amelynek a tesztelésébe korábban éppen a megfelelő fonal hiányában nem vágtam bele. Pedig ezek már akkor is ott voltak a dobozban...

Így lett a lila projektből lila projekttáska. A meglévő fonalakat dupla szállal kötöttem, a kiegészítésképpen font, a középső részben domináns, a liláknál kicsit vastagabb sárgásbarnához pedig egy aranybarna moherfonalat fogtam a közelítőleg egyforma vastagság érdekében.


40 fokon, pár törölközővel kimosva szépen összenemezelődött és a cserépkályhán egy éjszaka alatt meg is száradt. Érdemes szárításkor formára kitömni, hogy megtartsa az alakját.


A képet Kinga készítette, mert én elfelejtettem átadás előtt lefotografálni. Szóval a gyapjak sajnos nem az enyémek...


2014. május 27., kedd

Bármily hihetetlen

...a nagy hallgatás ellenére készülnek dolgok.

Sugared violets alapján készült ajándékkendő, ajándékszöszből.





 Levendulazsák. Még mindig van Barbaral csipkéiből :)
Fonal: Carrie's


Nemezelt kosár Kingának





És végül, de kicsit sem utolsósorban végre lefotóztam az Ascalon kendőt, amelyet a Ravelry-n közöskötöttünk, és legnagyobb meglepetésemre én készültem el elsőként. Ez persze nem az én tempómat dícséri, inkább arra utal, hogy kicsit behalt a KAL...
Ki tudja, hanyadik zöld kendőm. De bambusz még nem volt egy se, és nyárra kell egy ilyen :)))





2014. február 26., szerda

Hímzős és madaras

De főként az utóbbi. Ugyanis mostanában ilyen, számunkra ismeretlen madarak is jönnek az etetőnkbe, és nekünk fogalmunk sincs, mik ezek...
Sikertelenül próbálkoztam internetes madárhatározással, de nyilván a türelmem sem volt elégséges, különben is biztos lesz, aki itt egyből rávágja a megfejtést. Sőt esetleg van a tarsolyában valami jól használható madárhatározó, amivel még a magamfajta tudatlan is boldogulhat, ha újra ilyen helyzetbe kerül...



Ezen izgalmak után váltsunk számomra otthonosabb témára :) Elkészült a harmadik darab az ágas-bogyós Renato-sorotazból, egy újabb összehajtható szatyor, ezúttal Mártinak. A csipkét most én festettem kifejezetten erre a célra, ettől és a gombtól eltekintve ugyanolyan, mint az előző.




Meg még az is van, hogy beneveztem én is a fb-on zajló közös tulipános SAL-ra, mely innen ered.
40 ct-os foltos vászonra hímzek maradék Valdanikkal és saját festésű fonalakkal.




2014. február 24., hétfő

Szürke felhő

Még bőven január volt, mikor hozzákezdtem a szerelmetes szürke alpakafonalamhoz megálmodott kendőhöz. Persze februárban is vannak felhős napok, de azért a tavasz ígérete mindennap kikacsint már a szürkeség mögül.
A minta moduláris, én pedig igyekeztem minél jobban felhasználni a rendelkezésre álló fonalat. Ez elég jól sikerült, bár a pikós leláncolástól ezúttal eltekintettem. Semmilyen szempontból nem volt már cérnám hozzá...





120 gramm saját fonású alpaka
Szélesség: 45 cm, külső ív: 300 cm
Ravelry