2014. december 21., vasárnap

Köd az erdőben

Na de ennyire? A Drops Fabel "Erdő" elnevezésű árnyalatához hozzáfogott halványbarack moherfonal jól letompította az eredeti élénk színeket, a hatást meg csak tovább fokozta, hogy este, villanynál készültek róla a fotók. Hát persze, hogy az utolsó pillanatban, átadás előtt.
Élőben sokkal jobb, higgyétek el :)))



2014. december 18., csütörtök

Gombos

Nagy méretű holmit kötni mindig kihívás. És nem azért, mert tovább tart elkészíteni, mint a kisebbet, hanem mert a nagy méret nem a kicsi arányosan megnövelt mása (ahogy azt a tervezők képzelik): az élet ennél sokkal bonyolultabb...
Anyukám kicsi és kerekded, ezért nehezen talál magára való holmikat a boltban. Univerzális mellényt szerettem volna kötni neki, mindenhez-jó színben, mindenhez-jó vastagságban, nem tolakodó mintával. Rátaláltam a Buttonbox mellényre, de persze ez is csak két kisebbfajta méretben van bemutatva a projektoldalon, nem tudhattam, hogy fog majd nagyban mutatni. Azt viszont sejtettem, hogy a blokkolásnak nagy szerep jut majd.
A karöltővel megküzdöttem, és végül a saját régi módszereim váltak be, a leírás alapján nem lett tökéletes, kevesebb szemet kellett felszedni körben. Egészében viszont megkedveltem a mintát, szívesen megkötném magamnak is.
Ahogy gondoltam, blokkolással sikerült korrigálni azokat a méretbeli eltéréseket is, amelyeket a mintából adódó kötöttségek miatt kötés közben nem lehetett megvalósítani.




Drops Fabel (Spray print beige és egyszínű barna) két szála, 3.5-es tű.

2014. december 16., kedd

Nagy darab

Mióta megláttam Monikánál Stephen West kerek takaróját, azóta egyfolytában vágyakoztam arra, hogy megkössem. Először arra gondoltam, nekem is saját fonású alapanyagból kellene elkészítenem (azóta is itt figyel egy kilónyi álomszép új-zélandi szalaggyapjú, sorsára várva), de hamar rádöbbentem, hogy akkor soha nem lesz belőle semmi :)
Ettől kezdve sokáig kerestem a megfelelő vastagságú és minőségű, de észszerű árfekvésű fonalat, mígnem jött a Drops alpaka akció, és lehorgonyoztam a Limánál. No, hogy azért ne legyen minden olyan zökkenőmentes, az (előrendelt) alapszín pillanatok alatt megérkezett, de a zöld meg a narancs hosszú hónapok alatt sem jött meg a Barkába, és már kezdett nagyon kínos lenni, hogy folyton utánakérdezek. Viszont a webshopban megláttam pár gombolyag fehéret, és úgy döntöttem, festeni én is tudok.
Fel is motringoltam szépen az öt gombolyagot a festéshez, és abban a percben megszólalt a telefon: a Barkából hívtak, hogy van itt egy régebbi rendelés: narancs és olajzöld Limák. Sebaj...
A már jól bevált módszerrel fazékban festettem, kevés lében, hogy kellően inhomogén legyen a végeredmény. Főként a zöld lett jó tarka, sok szép szín van benne a sárgászöldtől a mélységes-mély fenyőerdőzöldig, de ezen a borús fotón sajnos nem mind látszik...


Májustól egészen tegnapig készült a takaró, vissza-visszatértem hozzá, hát nem volt egy rohammunka...


Eredetileg a három szín kétsoronkénti váltogatásával képzeltem el a merőleges lustakötésű szegélyt, de sehogy sem tudtam magamat elképzelni, amint háromféle fonal folytonos keresztezgetésével bohóckodom, így aztán a ló másik oldalát választottam...



Így télvíz idején nem érzek sok késztetést, hogy blokkoljam, a szabadban soha meg nem szárad (bár szárítottam én már húszdekányi vastag stólát decemberben déli verőn :))), a lakásban meg nem kívánok ennyi vizet elpárologtatni, sem a hintaágy matracát kerülgetni az ebédlőben :))) Pedig nem ártana neki, mivel a szaporítások csak a mintaváltásoknál vannak beiktatva, ezért itt kicsit ráncos a szentem, ami persze a blokkolással el fog tűnni. De így is boldogan használjuk...

További részletek a Ravelry-n.

2014. november 28., péntek

Mindig elvarázsol

...mikor kiveszem a mosógépből a nemezelt munkadarabot, és megpillantom az eredményt, az összeolvadt szemeket-sorokat-színeket. Való igaz, hogy ez még csak a második ilyen munkám, de továbbiak várhatók...

A réges-régen font, és itt meg itt már részben felhasznált lila projektből maradt még két kis gombolyag, és egy kevés sárga navahót is találtam, de az alapanyag nagy része Drops Lima. Ez nem a reklám helye, csak puszta tényközlés, hogy a maga 90m/50 grammjával igazán sokoldalúan használható vastagságú, és nagyon szépen nemezelődik. Egy nagy-nagy projekt kapcsán fedeztem fel, amelyből még nem mutattam semmit, de már a finisben van, és rövidesen itt is látható lesz (bár mostanában nem vagyok túl kiszámítható blogügyben :)))

A minta itt is a Muzsi-féle projekttáska, de most csak a szem- és sorszámokat tartottam meg, a színekkel teljesen egyénien bántam.




Ez is ajándék lett, ideje lenne magamnak is készíteni hasonlót. Végül is van itt még elég Lima...

2014. október 8., szerda

2014. augusztus 18., hétfő

Türelmes Márta 3.0

Valószínűleg nagyot nézne, ha egyszer időben megkapná a névnapi ajándékát Márti barátosném, aki az utóbbi időben horgol, mint a gép, és újabbnál újabb  - vélt - korlátait lépi át napról napra. Szóval megérdemelt már valami komolyabb infrastruktúrát. Bár nem túl bonyolult "szerkezet", azért mégis szétnéztem a neten, mások milyeneket álmodtak. Több tutorial is szembejött, ez például egész használható.



Ugye figyelünk a részletekre? A steppeléshez használt színátmenetes cérna a bélésre rímel. Ilyenkor érzem, milyen jó lenne, ha többféle mintát tudna a varrógépem...


A horgolótű-választást az én ízlésterrorom uralja, tudvalevően bambuszkedvelő vagyok... Egyébként ez okozta a késedelmet is: Kína messze van :) Remélem, beválnak.


Bár a vékony kipárnázás miatt a tűk elég jól rögzülnek a helyükön, talán mégsem haszontalan a kicsúszásgátló ráhajtható szegély.


A horgolt motívumból komoly készleteim vannak: évekkel ezelőtt egy megegyező színű függönyhöz készültek áttört betét gyanánt, de aztán nem valósult meg a projekt. Így viszont van egy halom kimondhatatlan narancsos-barackos színű és fehér (az viszont ugye festhető, tehát a lehetőségek határtalanok) horgolt köröm meg négyzetem. Az előző bejegyzésben szereplő projektszütyőn is egy ilyesféle rátét van.


Most már nem ártana egy saját használatút is gyártanom...

2014. augusztus 1., péntek

Megint

sikerült kihagynom egy hónapot. Ilyen ez az idei nyár, lassítok...

Mindazonáltal születik időnként egy-egy "műtárgy, ha már nagyon közelg valaki névnapja, vagy a meglévő táskakészlet egyik darabja sem passzol tökéletesen egy szeretett ruhadarabhoz (vagy csak fel kellene már használni azokat a rég beszerzett bőrfüleket...:))

Itt az utóbbi két érv dolgozott, és még mindig maradt a megunt abroszból:





Ebből a csíkos vászonból kiszabott blézer évek alatt sem haladt előrébb, most legalább nem nyomaszt tovább. Van ott még, ahonnan ez jött :D


Kingának szerettem volna valami projekttáskát készíteni, de a korábbi fazonokban már nem láttam fantáziát, valami újat kerestem. És ráakadtaam a japán csomóra.







Az eredetileg bélésnek szánt lenvászon nadrágot annyira mutatósnak találtam a megtartott oldalvarrással, hogy végül ez került kívülre. A belseje függöny a turkálóból. A köztük lévő flíz egy régi párnahuzatból. A minta meg innen. A kerek alja valahogy nem tetszett, meg mélysége sincs, így aztán a szokott háromszög-módszerrel "dobozosítottam".

2014. június 25., szerda

Kevés

idő jut mostanában az alkotásra, a kert uralja az életünket. Minden nap akad vetni-, szedni-, gyomlálni-, de főleg locsolnivaló. A napokban végre megjött az eső, gyorsan géphez is ültem a  felszabaduló időben :)))

Csak ilyen apróságok készültek a közelmúltban, és persze egy se maradt a háznál.

Mérőszalag: vékony kartonra ragasztott vászonnal tuningolva.





És három sorozatgyártott szatyor, egyre kisebb időráfordítással.



Emlékszünk a Kata-féle lila vásznakra? Remek szatyoralapanyagoknak bizonyultak. A féltve őrzött textilvarázsos (emlékszünk? igen-igen, én is megjártam a második rendeléssel ;)) tildás anyagokból használtam, és persze Barbaral kifogyhatatlan csipkéiből.






Winkler Dorottya kerámiagombját nem engedtem messzire: anyukám kapta a szatyrot.



2014. június 1., vasárnap

(Köz)kívánatra

Olyasféle vélekedések kaptak szárnyra, hogy elkapkodtam, elnagyoltam az előző bejegyzést, mintha be lehetne pótolni háromhavi igazolatlan hiányzást pár, vasvillával odavetett fotográfiával...
Lássuk be, lehet ebben valami. Persze, hogy ott a Ravelry-s link, de hátha nincs kedve/hozzáférése mindenkinek.
Akkor hát mesélek egy kicsit a nemezelt kosárkáról.


A fonallal kezdődött. Egészen kezdő fonós koromban készült ez a lila kollekció, gyárilag festett szöszökből szerettem volna egy Bucilla-féle fonal színvilágát reprodukálni, mert az bizony mind elment ajándékba, pedig nagyon a szívemhez nőtt.

Persze egészen más színszerkezetű fonal keletkezik festéssel illetve a kutyakefével összekártolt különböző színű gyapjak keverékének megfonásával, még ha a az egyes színek nagyjából egyeznek is. De azért gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek jó volt, csak éppen sokáig nem láttam, mire fogom én ezt felhasználni. A bal szélső lila ugyan életre kelt a Moss garden-kendőben, de a többieknek változatlanul nem láttam a helyét.
Aztán vagy másfél évnyi pihentetés után váratlanul megvilágosodtam (persze kellett hozzá a Kinga vészesen közelgő születésnapja miatti űzöttség érzése is :) ), hogy ebből bizony nemezelt kosár lesz, akárki meglássa.
Aztán ott volt Muzsi projekttáska-mintája, amelynek a tesztelésébe korábban éppen a megfelelő fonal hiányában nem vágtam bele. Pedig ezek már akkor is ott voltak a dobozban...

Így lett a lila projektből lila projekttáska. A meglévő fonalakat dupla szállal kötöttem, a kiegészítésképpen font, a középső részben domináns, a liláknál kicsit vastagabb sárgásbarnához pedig egy aranybarna moherfonalat fogtam a közelítőleg egyforma vastagság érdekében.


40 fokon, pár törölközővel kimosva szépen összenemezelődött és a cserépkályhán egy éjszaka alatt meg is száradt. Érdemes szárításkor formára kitömni, hogy megtartsa az alakját.


A képet Kinga készítette, mert én elfelejtettem átadás előtt lefotografálni. Szóval a gyapjak sajnos nem az enyémek...


2014. május 27., kedd

Bármily hihetetlen

...a nagy hallgatás ellenére készülnek dolgok.

Sugared violets alapján készült ajándékkendő, ajándékszöszből.





 Levendulazsák. Még mindig van Barbaral csipkéiből :)
Fonal: Carrie's


Nemezelt kosár Kingának





És végül, de kicsit sem utolsósorban végre lefotóztam az Ascalon kendőt, amelyet a Ravelry-n közöskötöttünk, és legnagyobb meglepetésemre én készültem el elsőként. Ez persze nem az én tempómat dícséri, inkább arra utal, hogy kicsit behalt a KAL...
Ki tudja, hanyadik zöld kendőm. De bambusz még nem volt egy se, és nyárra kell egy ilyen :)))