2014. június 25., szerda

Kevés

idő jut mostanában az alkotásra, a kert uralja az életünket. Minden nap akad vetni-, szedni-, gyomlálni-, de főleg locsolnivaló. A napokban végre megjött az eső, gyorsan géphez is ültem a  felszabaduló időben :)))

Csak ilyen apróságok készültek a közelmúltban, és persze egy se maradt a háznál.

Mérőszalag: vékony kartonra ragasztott vászonnal tuningolva.





És három sorozatgyártott szatyor, egyre kisebb időráfordítással.



Emlékszünk a Kata-féle lila vásznakra? Remek szatyoralapanyagoknak bizonyultak. A féltve őrzött textilvarázsos (emlékszünk? igen-igen, én is megjártam a második rendeléssel ;)) tildás anyagokból használtam, és persze Barbaral kifogyhatatlan csipkéiből.






Winkler Dorottya kerámiagombját nem engedtem messzire: anyukám kapta a szatyrot.



2014. június 1., vasárnap

(Köz)kívánatra

Olyasféle vélekedések kaptak szárnyra, hogy elkapkodtam, elnagyoltam az előző bejegyzést, mintha be lehetne pótolni háromhavi igazolatlan hiányzást pár, vasvillával odavetett fotográfiával...
Lássuk be, lehet ebben valami. Persze, hogy ott a Ravelry-s link, de hátha nincs kedve/hozzáférése mindenkinek.
Akkor hát mesélek egy kicsit a nemezelt kosárkáról.


A fonallal kezdődött. Egészen kezdő fonós koromban készült ez a lila kollekció, gyárilag festett szöszökből szerettem volna egy Bucilla-féle fonal színvilágát reprodukálni, mert az bizony mind elment ajándékba, pedig nagyon a szívemhez nőtt.

Persze egészen más színszerkezetű fonal keletkezik festéssel illetve a kutyakefével összekártolt különböző színű gyapjak keverékének megfonásával, még ha a az egyes színek nagyjából egyeznek is. De azért gyakorlásnak, tapasztalatszerzésnek jó volt, csak éppen sokáig nem láttam, mire fogom én ezt felhasználni. A bal szélső lila ugyan életre kelt a Moss garden-kendőben, de a többieknek változatlanul nem láttam a helyét.
Aztán vagy másfél évnyi pihentetés után váratlanul megvilágosodtam (persze kellett hozzá a Kinga vészesen közelgő születésnapja miatti űzöttség érzése is :) ), hogy ebből bizony nemezelt kosár lesz, akárki meglássa.
Aztán ott volt Muzsi projekttáska-mintája, amelynek a tesztelésébe korábban éppen a megfelelő fonal hiányában nem vágtam bele. Pedig ezek már akkor is ott voltak a dobozban...

Így lett a lila projektből lila projekttáska. A meglévő fonalakat dupla szállal kötöttem, a kiegészítésképpen font, a középső részben domináns, a liláknál kicsit vastagabb sárgásbarnához pedig egy aranybarna moherfonalat fogtam a közelítőleg egyforma vastagság érdekében.


40 fokon, pár törölközővel kimosva szépen összenemezelődött és a cserépkályhán egy éjszaka alatt meg is száradt. Érdemes szárításkor formára kitömni, hogy megtartsa az alakját.


A képet Kinga készítette, mert én elfelejtettem átadás előtt lefotografálni. Szóval a gyapjak sajnos nem az enyémek...


2014. május 27., kedd

Bármily hihetetlen

...a nagy hallgatás ellenére készülnek dolgok.

Sugared violets alapján készült ajándékkendő, ajándékszöszből.





 Levendulazsák. Még mindig van Barbaral csipkéiből :)
Fonal: Carrie's


Nemezelt kosár Kingának





És végül, de kicsit sem utolsósorban végre lefotóztam az Ascalon kendőt, amelyet a Ravelry-n közöskötöttünk, és legnagyobb meglepetésemre én készültem el elsőként. Ez persze nem az én tempómat dícséri, inkább arra utal, hogy kicsit behalt a KAL...
Ki tudja, hanyadik zöld kendőm. De bambusz még nem volt egy se, és nyárra kell egy ilyen :)))





2014. február 26., szerda

Hímzős és madaras

De főként az utóbbi. Ugyanis mostanában ilyen, számunkra ismeretlen madarak is jönnek az etetőnkbe, és nekünk fogalmunk sincs, mik ezek...
Sikertelenül próbálkoztam internetes madárhatározással, de nyilván a türelmem sem volt elégséges, különben is biztos lesz, aki itt egyből rávágja a megfejtést. Sőt esetleg van a tarsolyában valami jól használható madárhatározó, amivel még a magamfajta tudatlan is boldogulhat, ha újra ilyen helyzetbe kerül...



Ezen izgalmak után váltsunk számomra otthonosabb témára :) Elkészült a harmadik darab az ágas-bogyós Renato-sorotazból, egy újabb összehajtható szatyor, ezúttal Mártinak. A csipkét most én festettem kifejezetten erre a célra, ettől és a gombtól eltekintve ugyanolyan, mint az előző.




Meg még az is van, hogy beneveztem én is a fb-on zajló közös tulipános SAL-ra, mely innen ered.
40 ct-os foltos vászonra hímzek maradék Valdanikkal és saját festésű fonalakkal.




2014. február 24., hétfő

Szürke felhő

Még bőven január volt, mikor hozzákezdtem a szerelmetes szürke alpakafonalamhoz megálmodott kendőhöz. Persze februárban is vannak felhős napok, de azért a tavasz ígérete mindennap kikacsint már a szürkeség mögül.
A minta moduláris, én pedig igyekeztem minél jobban felhasználni a rendelkezésre álló fonalat. Ez elég jól sikerült, bár a pikós leláncolástól ezúttal eltekintettem. Semmilyen szempontból nem volt már cérnám hozzá...





120 gramm saját fonású alpaka
Szélesség: 45 cm, külső ív: 300 cm
Ravelry

2014. február 23., vasárnap

Szeretem a lilát

Hirtelen felindulásból festettem valamikor 30 dekányi, 330 méteres gyapjúfonalat, el is tettem jó mélyre, aztán megtalált a minta. Kicsit aggódtam, hogy mire lesz elég az ezer méternyi fonal, de bőven belefértem a keretbe. A nyakkivágáson persze módosítottam, de ezt leszámítva pontról-pontra a leírás szerint készült.




Részletek a Ravelry-n.

2014. február 3., hétfő

Banditás

"Nem jön át" - mondotta lényegre törően életem párja, midőn felvonultattam előtte az általam igen nagyra becsült Stephen West munkásságát. No, gondoltam, innen szép csak igazán nyerni, merthogy az nem lehet, hogy az én uramnak ne virítson a nyakában valamelyik izgalmas Pistikendő... Nem mintha nekem már lenne (az Old Forge takaróhoz is még mindig  a Barka-szállítmányra várok), de kezdetnek épp jó lesz ez a nem túl nagy, nem túl bonyolult darab, mely ugyanakkor minden jellegzetes stílusjegyet felvonultat.
Egy meglévő sapkához válogattam a fonalakat, a homokszín-fekete kombinációra esett a választás. Nálam az eredeti színleosztás "negatívja" készült, mert úgy találtam, sok a fekete középen, épp az arc közelében.



"De hogy kell ezt egyáltalán hordani?" - tette fel a kulcskérdést a téglalap formától eltérő sálak viselésében eleddig járatlan férfiú. "Hát, ilyen...banditásan!" - találtam fel magam.


Ez "átment" :) Azt hiszem, jó esély van rá,  hogy tényleg hordani fogja...



Részletek a Ravelry-n.

2014. január 26., vasárnap

Pulóver bevetésen


Minta: Garnstudio
Fonal: Drops Karisma 150 gramm(a megadott mennyiséget ki kellett pótolni:), Alize superwash kétszálasan 37 gramm.
Tulajdonos: Rozi

További részletek a Ravelry-n.

2014. január 17., péntek

Renato (is) összeköt

Lassan már hagyomány lesz, hogy a hardcore kötős-fonós-stb. barátosnékkal januárban ülünk össze karácsonyozni, hogy legalább ezekkel az ajándékokkal ne fokozzuk ünnep előtti időzavarunkat. Ráadásul a születésnapom is erre az időszakra esik...

Sok kép következik.

Régen megszületett már a fejemben egy háromrészes szett ötlete (ökoszatyor, neszesszer és fémkeretes táska) melynek darabjai ugyanazokból az anyagokból és egyforma keresztszemes díszítéssel készülnének. A szett első két elemét most megvarrtam Kingának és Katának, a harmadik pedig az enyém lesz - ha szakítok rá időt az újra előtérbe került kötések mellett.



A neszesszer a szokásos Tilda-fazon.



A minták Renato Parolin Colori d'Inverno c. könyvéből valók. 30-as lenvászonra hímeztem az eredetileg megadott DMC színeket jórészt Venusra váltva, mint rendesen...
A kerámiagomb a Casa Cenina webáruházból érkezett.
Csipke: Barbaral.

És most lássuk az érkezési oldalt :)

Kata egy titkárnő precizitásával festett, vasalt és hajtogatott egy sorozat lila-rózsaszín vásznat alapanyagnak, és hozzáillő színű fonalakat is gyártott.
 

(Kinga zöld sorozatot kapott; szerintem megkörnyékezem, hátha neki is szüksége lehet lilákra...)

Hiánypótló dolgok következnek. Kata hímzős mappát, Kinga pedig összetekerhető kötőtűtartót varrt nekem. Az utóbbit régóta tervezem magam is, de ilyesmire sose volt időm. De innentől ez már megszűnt probléma lenni...




Nem túl szabályosan, de telepakoltam. Szívet melengető (pót)karácsonyi színek!


A karácsonyra emlékeztetett még Kinga horgolt mécsestartója is, no meg az angyalka formájú üvegben prezentált csokilikőr, amelyet sajnálatos megfogyatkozása miatt már inkább nem örökítettem meg ;)


A történeti hűség kedvéért idebiggyesztem viszont a desszertet: gluténmentes máktorta citromos mascarponekrémmel és mandulás csillagokkal. A tökmagos pogácsa viszont már a múlté.