2015. augusztus 28., péntek

Rovigno

...volt az idei nyaralásunk célállomása, és mint minden valamirevaló megszállott, én is úgy gondoltam a hosszú autóútra, mint sok-sok, kötéssel töltött boldog órára. Egy gombolyag bambuszfonalat vittem magammal, amelyből Muzsinak kellett tesztkendőt kötnöm. Azt hiszem, a bambuszfonalnak köszönhetem, hogy beválogatott, és örültem, mert szerettem volna még nyár végére valami "éppenhogycsak" kendőt kötni.

Az út a menetrendszerű szombati dugó miatt a kívánatosnál jóval hosszabbra nyúlt, a végére már, horribile dictu, a kötést is meguntam, igaz, hogy be is sötétedett.

Minden nap haladtam egy keveset, közben pedig egyre jobban aggódtam, mire is lesz elég a tízdekás gombóc, mert az alapméretnél valamivel nagyobbra törekedtem. De még mielőtt teljesen elöntött volna a kétségbeesés, Márti barátnőm - az a bizonyos türelmes - hazatérésünk után kisegített egy kis maradékkal. Történetesen együtt rendeltük a fonalat...

A végeredmény egy teljesen barátságos méretű kendő, amely alapanyagának köszönhetően kicsit se meleg, így leginkább dekorációként szolgál. Mióta elkészült, folyton ezt hordom, bőven ki lehet még használni a visszatért nyáridőben. A fonal szépen kiadja a csipkemintát, és meglepően jól tartja a blokkolást, jó szívvel ajánlom efféle nyári darabokhoz.




Alize Bamboo Fine, 124 gramm
3,5-es kötőtű
További részletek a Ravelry-n


2015. augusztus 21., péntek

Stóla nekem

Ildikó stólája hozta el nekem az észt csipke iránti vonzalmat, össze is lapátoltam egy rakás mintát, majd fonal után néztem, amelyből egy "mindenes", azaz kellően semleges darabot köthetnék. Nem lévén (akkor még ;) ) további Drops Lace készleten, egy gombolyag búzaszínű Szitakötőre esett a választás, ami dupla szállal kötve csak kb. 700 méter, azaz eléggé határeset, de reménykedtem...


4 mm-es matt ivory cseh üveggyöngyöket kötöttem bele.




Blokkoláskori mérete 50x160 cm, épp ráfért a szokásos szivacsra. Egyébként nem bántam volna, ha egy kicsit hosszabbat is kiad az anyag, de sajnos nem tudtam többet szerezni ebből a színből.

Ki veszi észre az aprócska szépséghibát? Ettől egyedi :D


2015. augusztus 18., kedd

Ború ellen

...rózsák. Bár a mieink az elmúlt napok szaharai klímája miatt a létért való küzdelemben felhagytak a virágzással...
Ez a hátizsák még tavaly nyáron készült, de valahogy elmaradt a fotózása, használatba vettem, a közlési vágyam meg épp akkor nyilván nem járt csúcsra ;)
Egy szeretett, és emiatt agyonhordott Kappa hátizsákomat másoltam le szinte szóról-szóra.






2015. augusztus 1., szombat

Egy sorozat megszakad

...de a szíve ne szakadjon meg senkinek, mindössze arról van szó, hogy ezúttal sikerült időben elkészítenem Türelmes Mártának a névnapi ajándékot :)))
Táskarendezőt kért, de csak olyan bugyor- vagy neszesszerformát, amit egyik cserépvárosos tarisznyájából a másikba tud hajítani, nem pedig olyan rendes "úriasszonyosat", amiben élére áll minden (idézet tőle;) ).
Ezt a dobozforma neszit már régóta ki akartam próbálni, soha jobb lehetőséget. Egyébként egyszerűbb, mint gondoltam...




A bélésanyag teás antikolást kapott, így jobban passzol a színe a külsőhöz.


Karabíner, hogy a kulcscsomó se süllyedjen a táska legmélyére, mert melyik nő nem ismeri azt az érzést :D



2015. július 21., kedd

Kicsit

...lámpalázas vagyok, tudom-e még, hogyan kell blogot írni...

Kezdjük a végén.
Az utóbbi időben jócskán megfogyatkozott kreatív energiáimat összekapirgálva hímeztem barátnőm esküvőjére ezt az "emlékeztetőt".






28-as törtfehér lenvászon, DMC fonalak

Így csomagoltam be az ajándékokat.



A papírrózsák így készültek.

2015. április 21., kedd

Hogyan fotózzunk stólát szélben?

Mint eddig már kiderült, házunk-kertünk számos kiváló lehetőséget (állványt, hátteret) biztosít a legkülönfélébb Szabó-művek megörökítéséhez. A stólaformát azonban nehéz úgy elhelyezni, hogy igazán jól nézzen ki, és ha még viharos szél is fúj - mint mostanában szinte mindig -, ez nagyjából lehetetlen. Ezért óvatosságból már blokkoláskor megörökítettem.


Ma reggel megkíséreltem odakinn is, mert nem halogathattam tovább, vittem ajándékba.




Gyöngyös, persze, itt vannak, ni, a szélében :)


Drops Lace, 3-as tű.
További részletek a Ravelry-n.

2015. március 3., kedd

Márta a végtelenségig türelmes :D

Ez lassan kezd már a Die Hard-sorozatra hajazni...

Márti barátosném rendszeresen megkésve kapja kézhez az ajándékait. Így volt az a Türelmes Márta kendővel meg a baglyos könyvrecsíptethetőolvasólámpatartódoboz-borítóval (sic!), nemkülönben a horgolótű-tartóval, és így történt most is, ezzel a nemezelt projektkosárral, amely a sorozat harmadik darabja, Kingáé és Katáé után. De megegyeztünk, hogy igazán érdemes volt várnia, hiszen ez közülük a legszebb színösszeállítású. Szerintem :)



A fehér Lima kivételével mind saját fonású gyapjú vagy gyapjú-selyem keverék, jórészt maradékok. (Részletesebben a ravelry-n.)
A minta Muzsié, de mivel én nagyjából Lima-ekvivalens fonalakból kötöm ezeket, az enyémek egy-két számmal kisebbek az eredetinél.
Nekem is kellene már egy ilyen, vélhetően ki is tudok állítani egy hasonló színhatásút a maradékok maradékából. Meg a favorit Limából, amiből újfent betáraztam...




2015. február 15., vasárnap

Gyöngyös

Ez a testvérpár fonal jó ideje várta már a sorát, mire végre megtalálta őket a projekt, Muzsi tesztkendője.  Kinga-festette nagyon tarka Rikker-merinó szalaggyapjú volt az alapanyag, először a lilás részeket válogattam ki belőle, és Bucilla-féle szitakötővel cérnáztam (felső motring). Ezután a lilák kicsipkedése után visszamaradt részt fontam meg egyik ágnak, a másik ágat meg különféle kézzel festett szürkék adják (alsó).
Az utóbbit az egyik legjobban sikerült fonalamnak érzem.
Mindkettő 600 méter körüli, pontosabb adatok a Ravelry-n..



Itt pedig első gyöngyös kendőm délutáni napsütésben...









...és a kedvenc korláton, ami sajnos csaknem mindig árnyékban van (várom már nagyon, amikor majd végre odasüt a nap: nyáron egy néhány hétig :)).






2015. február 10., kedd

Ilyen még úgysem volt

...hogy képes útmutatót készítettem volna bármihez, annál én mindig jobban kapkodok sietek.
De most fegyelmezett voltam, és nem csaptam össze a munkát fázisfotók nélkül :)

Az eljárást valamikor régen egy francia kartonázsos blogon láttam, amit persze utóbb már nem találtam meg, bár őszintén szólva nem is nagyon kerestem, mikor tavaly nekifogtam ennek.

Monogramos mérőszalagok és gumis könyvjelzők készültek Katának meg Kingának.

Az alap ez a kis csúnyácska műanyag készség, célszerűen az ebayről.


Kell még egy kis kartonpapír, (nem túl vastag, kiválóan megteszi például egy teafilteres doboz, vékony flíz, valamilyen textilragasztó(-stift) és persze a gondosan kiválasztott textiliák.


A karton- és flízkarikákat a mérőszalag körberajzolásával "méretezzük", a nyomógomb helyén lyukat vágunk az egyik kartonba. Felragasztjuk a flízkarikákat, arra pedig, hátul gondosan visszahajtogatva és egyenletesre igazgatva a körben 8-10 mm-rel nagyobbra hagyott textilkarikákat. A műanyagház magasságának megfelelő kartoncsíkra flíz nélkül ragasztjuk fel az anyagot, először a végeit hajtva vissza. A csík hosszát a húzóka mindkét oldalán 2 mm távolságot hagyva állapítsuk meg.


A ház mindkét oldalára felragasztjuk a kész karikákat...


majd egy-két órára pár nehezebb könyvvel lenyomtatjuk. Végül az oldalsó csík  felragasztása után összepasszítjuk és körbeöltögetjük a széleket, igyekezve, hogy minél észrevétlenebb maradjon a varrás. Beragaszthatjuk a húzókát is, ha a színe vállalhatatlan a végső összhatás szempontjából.


A könyvjelzők hasonló kartonázstechnikával készültek, kétféle méretű papír- és egy vastagabb filckarikával. A gumit jó hosszan engedjük be a karikák közé, még jobb, ha össze is varrjuk a két végét.




És az unalmas leltári adatok:

Hímzőfonal: Valdani és DMC
Vászon: gyárilag foltos 40-es lenvászon
Anyagok: Tilda
Farkasfog. Barbaral és Nina
Kézzel festett gyapjúfilc: Winkler Dorottya

A szatyor-sztori után lassan beérik a centisztori :)))