Renato (is) összeköt

Lassan már hagyomány lesz, hogy a hardcore kötős-fonós-stb. barátosnékkal januárban ülünk össze karácsonyozni, hogy legalább ezekkel az ajándékokkal ne fokozzuk ünnep előtti időzavarunkat. Ráadásul a születésnapom is erre az időszakra esik...

Sok kép következik.

Régen megszületett már a fejemben egy háromrészes szett ötlete (ökoszatyor, neszesszer és fémkeretes táska) melynek darabjai ugyanazokból az anyagokból és egyforma keresztszemes díszítéssel készülnének. A szett első két elemét most megvarrtam Kingának és Katának, a harmadik pedig az enyém lesz - ha szakítok rá időt az újra előtérbe került kötések mellett.

A neszesszer a szokásos Tilda-fazon.

A minták Renato Parolin Colori d'Inverno c. könyvéből valók. 30-as lenvászonra hímeztem az eredetileg megadott DMC színeket jórészt Venusra váltva, mint rendesen...
A kerámiagomb a Casa Cenina webáruházból érkezett.
Csipke: Barbaral.

És most lássuk az érkezési oldalt :)

Kata egy titkárnő precizitásával festett, vasalt és hajtogatott egy sorozat lila-rózsaszín vásznat alapanyagnak, és hozzáillő színű fonalakat is gyártott.
 

(Kinga zöld sorozatot kapott; szerintem megkörnyékezem, hátha neki is szüksége lehet lilákra...)

Hiánypótló dolgok következnek. Kata hímzős mappát, Kinga pedig összetekerhető kötőtűtartót varrt nekem. Az utóbbit régóta tervezem magam is, de ilyesmire sose volt időm. De innentől ez már megszűnt probléma lenni...

Nem túl szabályosan, de telepakoltam. Szívet melengető (pót)karácsonyi színek!

A karácsonyra emlékeztetett még Kinga horgolt mécsestartója is, no meg az angyalka formájú üvegben prezentált csokilikőr, amelyet sajnálatos megfogyatkozása miatt már inkább nem örökítettem meg ;)

A történeti hűség kedvéért idebiggyesztem viszont a desszertet: gluténmentes máktorta citromos mascarponekrémmel és mandulás csillagokkal. A tökmagos pogácsa viszont már a múlté.

Végtelen történet (Color twister teszt)

Becsapósak ezek a merőlegesen kötött szegélyű kendők: a test elkészültével az ember hajlamos azt hinni, hogy túl van a nehezén, pedig még csak ekkor jön a java: ahhoz, hogy egy szem elfogyjon a tűről, két sort kell kötni merőlegesen. 300 feletti szemszámnál pedig ez nem csekélység :) Különösen, hogy mindjárt az elején baleset történt: a szeptemberi egyhetes "nyaralás" második estéjén elővigyázatlanul ráhuppantam a teljes projektre, és mindkét bambusztűt derékba törtem...

Aki nem visz tartalék tűt, legalább legyen találékony: éles késsel és körömreszelővel tűrhetően rendbe hoztam őket.
(Sajnos kellő lélekjelenlét hiányában a horrorisztikus kiindulási helyzetet nem örökítettem meg, de így legalább nem kell kitennem a 16-os karikát :))

 

Persze nem haladt olyan tempóban, mint az eredeti hosszúságúval, de mégsem teltek teljes tétlenségben a ráérős órák. Másrészt pedig akaratlanul is állást kellett foglalnom abban az évezredes vitában, hogy vajon számít-e a méret... És arra jutottam, hogy ha elégséges a szenvedély, akkor bizony nem...

Márpedig szenvedélyesen szeretek kötni :)))

Hazaérvén aztán beindult a verkli, és azért mégiscsak felüdülés volt normál hosszú tűkkel haladni. Ennek ellenére sokszor éreztem, hogy ennek soha, de legalábbis a határidő előtt biztosan nem lesz vége.

Aztán egyszer csak vége lett. Viszont mikor fotózni kellett, soha nem sütött a nap.

 

Muzsinak teszteltem egyébként a kendőt. További képek és részletek a Ravelry-n.

Még egy előny, amire az ember nem is gondolna

Abban az esetben, ha Rozi nem vonzódna annyira a kötésemhez, és a minapi "baleset" során nem rágta volna el ügyesen a damilt is, akkor nem tudnék beszámolni arról, hogy - sokadik előnyként - milyen egyszerű helyreállítani egy kínai bambusz körkötőtű épségét: vágjuk egyenesre az üreges damil rágott végét, a tűről távolítsuk el a másik csonkot, és az üreges damilt egyszerűen húzzuk rá annak a helyére. A késztermék hossza persze nagymértékben függ az elrágás helyétől, de van, mikor egy rövidebb tű is kifejezetten hasznos tud lenni :)
Legrosszabb esetben rendelünk egy újat az ebay-ről...