Vasárnap előszedtem az összes kedves adventi-karácsonyi kézimunkámat meg egyéb kacatomat, és összeraktam belőle a szokásos piros-fehér-barna együttest, ami mégis mindig kicsit más évről-évre. A kedvenc rénszarvasos képem meg az egyedi fa felirat viszont állandó tartozék.
A rénszarvas a blogom "Keresztanyjának", és számos egyéb tekintetben is mérvadó legeslegkedvesebb barátosnémnak tavalyelőtti alkotása.
A "mumifikált", szegfűszeggel tűzdelt naracsok már 3 évesek, de még szinte változatlanul illatoznak. Nem csoda: az alábbi fűszerkeverékben aszalódnak 6-8 hétig (szóval időben hozzá kell fogni...).
90 g őrölt szegfűszeg
170g őrölt fahéj
25 g őrölt őrölt szerecsendió
25 g őrölt szegfűbors
Az anyagokat egy mély tálban összekeverjük és a szegfűszeggel (jó sűrűn, mintásan) megtűzdelt narancsokat vagy citromokat belesüllyesztjük, hogy mindenütt betakarja. Naponta át kell forgatni; jó játék látni, ahogy napról-napra száradnak. A golyóbisokat fel is lehet díszíteni szalagokkal meg bojtokkal, hogy felfüggeszthetők legyenek. Ehhez még tűzdelés előtt drótot szúrunk át rajta hurkot képezve, amihez a szalagot majd rögzíthetjük (a kiszáradt narancsba már nemigen lehet utólag drótot varázsolni!).
Féltem, hogy száradás urán majd kipotyognak a szegfűszegek, de nem így történt. Évek múltán is tartós.
Közben azért a SAL-lal is haladtam.