A látszat ellenére

...a kulisszák mögött (konkrétan) több szálon is folyik a megfeszített munka, de ugye az évnek ebben a szakában legfeljebb csak apró részleteket mutathat az ember lánya...

Ha kiesik a tű a kezemből, fonok egy kicsit (barna alpaka és szürkészöld Rikker előszál).

Az viszont nem titok, hogy harkályok is látogatják a fáinkat...

Az október ötven árnyalata

Komolyan, nem az aktuális időjárással akarlak bosszantani Benneteket, de ezt az elnevezést éreztem találónak a legfrissebben született fonal számára. Az eredeti szöszt neveztem el Októbernek, ha még emlékszik valaki, kétszer kellett szegényt megfesteni, mert az első próbálkozásnál a piros (vélhetően bedöglött)  festékpigmentek jó része dolgavégezetlenül távozott, és barna helyett valami fakózöldes-rózsaszínt hagyott maga után.
A képen a bal oldali kupacról van szó.

A nem tetsző részt, feledve a flancos profi gyapjúfestéket, mezei Colombusszal, ráadásul fazékban, vízfürdőben festettem újra.

Szegény kicsit megviselődött, elég volt fonáskészre széthúzogatni, de tényleg előjött belőle egy csomó nem várt finom árnyalat.
Egyébként eszembe nem jutott volna pont ezt a rovingot előszedni, ha nem fogy el időnap előtt a fonalam a kendő utolsó sorában, és nem lett volna égető szükségem egy kis sárgásbarnára. A remek időjárás miatt ez a bizonyos kendő még mindig blokkolatlanul hever, de azért mutatok belőle egy apró részletet. Lehet tippelni a mintára és a fonal alkotójára...

Ez pedig a végeredmény. A borús időben készült fotókon nem látszik az összes árnyalat, de ennyi költői túlzás talán megengedhető. A valóságban a sötétbarna még sötétebb, de nem tudtam jobbat...

100 gramm, 340 méter, navahó-cérnázott 3 ágú Rikker

Fokföldi ibolya

Első gyapjúfestésemből születtek ezek a lilák és rózsaszínek. Hosszában választottam ketté a hosszan átmenetes Rikker-szalagot, és a színek tűrhetően egymás mellé kerültek, ahol pedig nem, ott kellemes átmeneteket képeznek.

105 gramm, 574 méter, kétágúan.

Saját színekből

Mire észbe kaptam, már fel is tekeredett ez a két gombócnyi selyem-merinó keverék, az első idei fonalam, ebből a szöszből. 106 gramm, 403 méter, navahó-cérnázva.

Itt pedig a jelenleg folyamatban lévő munka, első saját festményemből. Hosszában szedtem ketté a hosszan átmenetesre festett Rikker-szalagot, az orsó mellett a teljes spektrum látható, az orsón a világosabbik vége.

Fokföldi ibolya.

Úgy egy éve

...hogy a nyolcméteres pamutszálakat többé-kevésbé felváltották a változatos hosszúságú, többnyire gyapjúfonalak. Azóta a kötött kendők és egyebek, na meg a saját gyártás bűvöletében élek. Egy Bucifonallal indult a történet, egy lilával, a belőle készült ajándék messze került tőlem, azóta is vágyom egy hasonlóra. Most itt van, lila luxuskivitelben, meg egy kimondhatatlan színű sárgás-kékes Cinege.

Szürke, unalmas napok ezek, hosszú estékkel, az ünnepek utáni jellegzetes üresség-érzéssel, erre, ahol mi lakunk, túl sok nyüzsgés sincsen (ez nem panasz persze :)). Színekkel igyekszem kitölteni az űröket, bár a rokkán épp egy nem túl izgalmas natúrfehér merinó-selyem keverék van. Akad itt még némi selyem és Rikker-gyapjú külön-külön, majd ezeket is összekevergetem megfelelő arányban, és akkor a mostanival együtt lesz majd vagy 25 dekányi nem túl vékony, olyan zoknivastagságú matériám. Egy nagy-nagy rőzseszedő kendőért kiált, ilyesféléért.

Egy másik rőzseszedő is folyamatban van, versenyt kötöttünk Katával, ő már győzött, nekem még kétnapi munka hiányzik hozzá, de orcátlanul mutatok róla mégis egy kukucskálós képet.

Vagy kettőt, mert a második színhelyesebb (közben felfedeztem a fotóapparát ételfotó-funkciójában rejlő lehetőségeket).

 

Közben ebből a fonalamból is készült valami, némi lila moher hozzáadásával, de erről többet most még nem árulhatok el...

Szóval minden csak félben van, de azért kiadtak egy bejegyzést.
Azt hiszem, még mindig nem tudom megmondani, mikor fogok újra hímezni. De magam is kíváncsi vagyok, mi módon fog bekövetkezni egy újabb korszakváltás...

Átkereszteltem

Eredetileg Boleró néven futott saját festésű szöszöm minapi fonása során feltűnt, hogy a fonal két fele két külön világ, a köztük lévő átmenet pedig rövid és jellegtelen. Szóval két ellentétes, mondhatni ellenérdekelt karakter. Egy narancsvörös és egy barna. Hogy az eredeti kultúrkörnél maradjak, a Bikaviadal nevet adtam neki.

3 ágú Rikker gyapjú, 98 gramm, 360 méter. A fentebbi fotó viszonylag színhű, az alsó csak a textúra végett került ide.

A csoda ezúttal elmaradt (?)

Kezdjük a végén: a ma délelőtt egy álomszép színű, puha, navahó cérnázott fonal került le a rokkáról, amelyen már nem látszik, milyen küzdelem áll mögötte. Az alapanyag (21 mikronos merinó, nem saját festés) szörnyen összefilcesedett a festés során, nem egyszerűen összetapadt, mint ahogy a saját gyapjaimnál szoktam tapasztalni, hanem úgy igazán összegyógyult: komoly munkával fel kellett lazítani, és fonás közben is folyamatosan piszkálgatni, hogy "adja" a szálakat. Emiatt aztán nem élveztem a szokott módon a fonását, és talán épp ezért nagyon gyorsan túllettem rajta. Persze nem lehetett minden apró csomócskát fellazítani, amelyek a navahó cérnázás lendületét akasztották meg minduntalan.

 

A kész fonal egyébként pont úgy néz ki, mint a szalaggyapjú, a színek nem alakultak át, nem oldódtak fel, szóval ezen a téren sem következett be a szokásos csoda. Vagy mégis?  Végül is az is egy csoda, hogy mindezek után finom puha és viszonylag egyenletes fonalat kaptam, ami ráadásul nem is csúnya...

93 gramm, 268 méter, hosszan színátmenetes 3 ágú merinó

Navahó bébi

Az előző fonal cérnázásakor maradt az orsón egy kevés Rikker. Soha nagyszerűbb alkalmat, hogy kipróbáljam a navahó cérnázást! Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy extrém szemhosszúságú láncsort horgolna az ember a kezével, amit közben megsodor a rokkával. Így tulajdonképpen három szál sodródik össze egy különösen jó tartású, tömör, mégis puha fonallá. Az alapanyag, az egyágú Rikker viszonylag lazán volt megfonva, ami különösen puha végterméket eredményezett. De tényleg csak egy nyúlfarknyit: 14 gramm, 18 méter lett. Hamarabb lett kész, mint hogy begyakorolhattam volna a technikát :)

Szokatlanul

...vastag fonalat sikerült fonnom ezekből. Eddig mindig csak vékonyat sikerült, ez nyilván egy végállapot, hogy egy adott szöszből a lehető legvékonyabbat fonja az ember, vastagabbat egyenletesen fonni nehezebb. De most ez volt a cél, nem csipkekendőnek szántam az anyagot. A Rikker-gyapjú most sem okozott csalódást, könnyedén adta magát, a másik, vastagabb szálú (erről sajnos semmi közelebbit nem tudok mondani) viszont kicsit megsértődhetett a festési procedúra során, mert újra meg újra összeakadtak a szálak, akárhányszor is lazítottam fel. Megküzdöttünk egymással, de győztem. A két szál közül a tompább színű a kis makrancos.
Az öblítés során engedett némi színt, ez nyilván még mindig az a bedöglött piros Sewo, ami annyi bosszúságot okozott már korábban is. Bizony, itt is bordós-pirosnak kellene lennie a rózsaszín helyén, de így se rossz...

199 gramm, 350 méter! Hosszan színátmenetes, a narancstól a barnáig.

Lila projekt

Volt egyszer egy Bucifonal, amiből két nyakbavaló is keletkezett, de mindkettő valaki másnak...
Viszont nagyon megtetszett a lila-sárga kombináció, és mióta fonásra adtam a fejem, dédelgetek egy gondolatot, hogy valami hasonlót kellene kreálni. Így történt, hogy fogtam egy marék orgonalila, sötétlila, barna és mustársárga gyapjút, és kutyakefével összedolgoztam őket (kártolásnak csak nem kellene nevezni...) Az ebből font egyágút a kétféle lilával cérnáztam, valamint a két lilából is készült egyszínű vagy majdnem egyszínű fonal. Így lett a 4 szöszből 4 különböző fonal, egy adott projekthez. 
188 gramm, 780 méter.

Tengermély

Ezt a csodálatosan puha, és nem a szokott vékonyságú fonalat fontam a minap, 50-50 %-os selyem-merinó keverékből. Ilyen volt az orsón:

A Barka Szitakötő Tökmag árnyalatát cérnáztam hozzá, és az uram máris lecsapott rá, sálat szeretne.
De mivel még egyszer ennyi lesz belőle, talán nekem is jut egy kis kendőre...

 

 79 gramm, 426 méter

Csendélet

Ez most csak egy nyúlfarknyi

Adrienntől kaptam ezt a 27 grammnyi kártolt gyapjút...

...és nem is várakozott sokáig a sorára.

A másik szál Szitakötő Fahéj, épp csak összefogja, nem szól bele igazából a színvilágba.
38 gramm, 140 méter.

A változatosság kedvéért

...újabb fonal keletkezett. Kicsit vastagabbnak szántam az előzőeknél, így is sikerült. 30 százalék selymet tartalmazó cirmos merinót és egyszínű bordó merinófonalat cérnáztam össze, így sikerült tompítani a csillogáson, ami az én naturális lelkemnek kicsit sok így 30 százalékban...
Így lett belőle 15 százalék. 90 g 540 méter kétágúan. Ez valamivel kevesebb, mint a fele, de nem fért egyszerre több az orsóra.

A valóságban kissé bordóbb, mint ahogy én látom ezt most a monitoron.

Ez pedig a múlt heti jól sikerült gyuvecs a frissen beszerzett korondi cserépedényben. Csak mert tetszik a fotó...

Végül is nem olyan nagy a veszély

Csak egy motring fonal megfonásáról meg egy félkész kendőről van szó, úgyhogy hamar a végére fogtok érni. A lecsóval meg zöldbabbal teli üvegeket nem mutatom, pedig azok is eközben készültek...

Selyem-merino, 850 m/99g

Ez pedig a félkész Dottie, amelyet koncepcióváltást követően végül a Hippiből kezdtem el. A színeit a fotó persze egyáltalán nem adja vissza, a fonal egyébként ilyen, ha valaki még emlékszik. Jött velem Erdélybe, ahol a hosszú utakon remekül tudtam kötni nézelődés közben (vagy nézelődni kötés közben?), tekintve, hogy a minta kicsit se bonyolult.

Pisztácia, a Luca széke

Iszonyatosan hosszú fonós pályafutásom alatt ilyen lassan még nem fogyott szösz a kezemből. És nem is véletlenül éreztem így, 785 méter lett a Kató-féle (köszönöm!) hosszan színátmenetes Rikkerből (97g). Szépen megszelídült, ahogy az lenni szokott.

Az első 60 gramm, a sötét végéről:

És a teljes motring:

És ez lesz belőle, ha minden igaz...

Ja, a fenti színről jut eszembe, készült ez a fotó a nyaralás alatt a balatonarácsi cukrászdában, vajon mi lehet a címe??? Bud Spencer-rajongók előnyben:)))

Hideg-meleg

Bár én a magam részéről a zöld színt sem egyértelműen hidegként tartom számon, lévén egyik nagy kedvencem...

Kató-féle hosszú színátmenetes merinó a sötétebbik vége felől nézve:) és a vérnarancs színű merinó-selyem az orsón.

Meseszép szöszök

...érkeztek tegnap a szigetországból, mindkettő merino-selyem keverék.

Kedves, és az utóbbi időben meglehetősen elhanyagolt hímzős olvasóimtól újfent elnézést kérek, ám reményeim szerint rövidesen az ő kedvükre valót is tudok mutatni...