2014. december 16., kedd

Nagy darab

Mióta megláttam Monikánál Stephen West kerek takaróját, azóta egyfolytában vágyakoztam arra, hogy megkössem. Először arra gondoltam, nekem is saját fonású alapanyagból kellene elkészítenem (azóta is itt figyel egy kilónyi álomszép új-zélandi szalaggyapjú, sorsára várva), de hamar rádöbbentem, hogy akkor soha nem lesz belőle semmi :)
Ettől kezdve sokáig kerestem a megfelelő vastagságú és minőségű, de észszerű árfekvésű fonalat, mígnem jött a Drops alpaka akció, és lehorgonyoztam a Limánál. No, hogy azért ne legyen minden olyan zökkenőmentes, az (előrendelt) alapszín pillanatok alatt megérkezett, de a zöld meg a narancs hosszú hónapok alatt sem jött meg a Barkába, és már kezdett nagyon kínos lenni, hogy folyton utánakérdezek. Viszont a webshopban megláttam pár gombolyag fehéret, és úgy döntöttem, festeni én is tudok.
Fel is motringoltam szépen az öt gombolyagot a festéshez, és abban a percben megszólalt a telefon: a Barkából hívtak, hogy van itt egy régebbi rendelés: narancs és olajzöld Limák. Sebaj...
A már jól bevált módszerrel fazékban festettem, kevés lében, hogy kellően inhomogén legyen a végeredmény. Főként a zöld lett jó tarka, sok szép szín van benne a sárgászöldtől a mélységes-mély fenyőerdőzöldig, de ezen a borús fotón sajnos nem mind látszik...


Májustól egészen tegnapig készült a takaró, vissza-visszatértem hozzá, hát nem volt egy rohammunka...


Eredetileg a három szín kétsoronkén ti váltogatásával képzeltem el a merőleges lustakötésű szegélyt, viszont magamat meg sehogy sem tudtam elképzelni, amint háromféle fonal folytonos keresztezgetésével bohóckodom, így aztán a ló másik oldalát választottam...



Így télvíz idején nem érzek sok késztetést, hogy blokkoljam, a szabadban soha meg nem szárad (bár szárítottam én már húszdekányi vastag stólát decemberben déli verőn :))), a lakásban meg nem kívánok ennyi vizet elpárologtatni, sem a hintaágy matracát kerülgetni az ebédlőben :))) Pedig nem ártana neki, mivel a szaporítások csak a mintaváltásoknál vannak beiktatva, ezért itt kicsit ráncos a szentem, ami persze a blokkolással el fog tűnni. De így is boldogan használjuk...

További részletek a Ravelry-n.

6 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy már nálad is írtam: ez a takaró rajta van a várólistámon, imádom! Nagyon szép verziót készítettél, klasszak a színek és látványos lett a szegély. :-))

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus vagy!!!!! Csodás!!!! Milyen nagy munka! Én még eddig sose láttam ilyet.

    VálaszTörlés
  3. Hű, ez aztán az előrukkolás! :)
    Remek! Nincsen több szavam rá, elakadott...

    VálaszTörlés
  4. namost
    a következők jutottak eszembe (random sorrendben):
    - atyagatya!!
    - aztakutyamegamacskarúgjameg (vagy legalábbis ez a leszalonképesebb azta... kezdetű felsóhajtásom)
    - nekemiskeeeeeeellll

    és a legszemetebb, de remélem, ezzel szépen elbújok a füled mögött és ott fogok duruzsolni, míg meg nem csinálod: kösd meg saját fonalból is!!! és annyira tudom, hogy ez benned van, ott van a lelkedben! hogy mikor, kit érdekel, ne korlátozzuk le magunkat jövő karácsonyig, bár az elég pöpec lenne... :D :D

    +1: hát ezt nagyon sürgősen meg kellene taperolnom, ha lenne valaki olyan kedves és szervezne valami takarótaperolós estét szerény jómagamnak és egy hasonszőrű szédültpulykának! :D <3

    VálaszTörlés
  5. elaléltam. repülősóóót! :-)))

    VálaszTörlés
  6. Azta...!! Ez fantasztikusan szépséges! Nem lenne kitartásom ekkora dolgot megkötni, így csak emelem kalapom előtted :)

    VálaszTörlés