2012. február 28., kedd

Van egy rokkám nekem is

Stílusosan fogalmazva: a fonalak mentén visszafelé haladva eljutottam a forrásig, azaz bennem is felmerült a saját fonal előállításának igénye. A reménybeli (mert ugye még kezdőnek sem lehet nevezni) fonóasszony dilemmája, hogy a gyakorlatlanok nyilván jól működő, profi eszközzel szerezhetnek inkább sikerélményt, viszont bizonytalan kimenetelű tevékenységbe esetleg könnyelműség komolyabb összeget invesztálni, szóval ez a dilemma bizonyos okból aránylag gyorsan megoldódott, így aztán némi tanakodás után (kell ez nekem egyáltalán?) a Vaterán ütöttem le valamit, ami akkor így nézett ki (gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott):


Faragott rokka.
 

Kis fáradsággal és némi bútorápolóval ezt hoztam ki belőle:




Mechanikusan kissé (?) döcög, de talán alkalmas lesz valamikor arra, amire kitalálták. De addig még sok fonós videót kell megnézni és nem árt pár emberrel konzultálni...

5 megjegyzés:

  1. Nekem úgy tűnik, hogy hiánytalan a rokkád, és nagyon jó állapotban van, próbáld ki minél előbb:)Hamar belejön az ember, bár kétségtelen, hogy egy új rokka, sokkal kezesebben viselkedik, és lábkímélőbbek is a nagyobb kerekük miatt.

    VálaszTörlés
  2. Szép! Bár feltalálnának egy bútorápolóhoz hasonló nőbarát kencét, ami épp ennyi ráfordítással hasonló csodákat művel velünk! Jó fonogatást, azért nehogy elindulj az anyókásodás útján!

    VálaszTörlés
  3. De, de, indulj el!
    Sok szép fonalat és örömteli perceket, órákat.
    Ha van időd és lehetőséged, szeretettel látunk Csillaghegyen.

    VálaszTörlés
  4. Erika, ez igen! Új szenvedély a láthatáron.... várom az eredményt :))

    VálaszTörlés
  5. Bea, tényleg jó lenne ilyen kence. És akkor nyugodtan fonhatnék, megóvna az elanyókásodástól:)

    VálaszTörlés