Gyöngyös

Ez a testvérpár fonal jó ideje várta már a sorát, mire végre megtalálta őket a projekt, Muzsi tesztkendője.  Kinga-festette nagyon tarka Rikker-merinó szalaggyapjú volt az alapanyag, először a lilás részeket válogattam ki belőle, és Bucilla-féle szitakötővel cérnáztam (felső motring). Ezután a lilák kicsipkedése után visszamaradt részt fontam meg egyik ágnak, a másik ágat meg különféle kézzel festett szürkék adják (alsó).
Az utóbbit az egyik legjobban sikerült fonalamnak érzem.
Mindkettő 600 méter körüli, pontosabb adatok a Ravelry-n..

Itt pedig első gyöngyös kendőm délutáni napsütésben...

...és a kedvenc korláton, ami sajnos csaknem mindig árnyékban van (várom már nagyon, amikor majd végre odasüt a nap: nyáron egy néhány hétig :)).

Ravelry

Szürke felhő

Még bőven január volt, mikor hozzákezdtem a szerelmetes szürke alpakafonalamhoz megálmodott kendőhöz. Persze februárban is vannak felhős napok, de azért a tavasz ígérete mindennap kikacsint már a szürkeség mögül.
A minta moduláris, én pedig igyekeztem minél jobban felhasználni a rendelkezésre álló fonalat. Ez elég jól sikerült, bár a pikós leláncolástól ezúttal eltekintettem. Semmilyen szempontból nem volt már cérnám hozzá...

Cloud illusions 

120 gramm saját fonású alpaka

Szélesség: 45 cm, külső ív: 300 cm
Ravelry

Az október ötven árnyalata

Komolyan, nem az aktuális időjárással akarlak bosszantani Benneteket, de ezt az elnevezést éreztem találónak a legfrissebben született fonal számára. Az eredeti szöszt neveztem el Októbernek, ha még emlékszik valaki, kétszer kellett szegényt megfesteni, mert az első próbálkozásnál a piros (vélhetően bedöglött)  festékpigmentek jó része dolgavégezetlenül távozott, és barna helyett valami fakózöldes-rózsaszínt hagyott maga után.
A képen a bal oldali kupacról van szó.

A nem tetsző részt, feledve a flancos profi gyapjúfestéket, mezei Colombusszal, ráadásul fazékban, vízfürdőben festettem újra.

Szegény kicsit megviselődött, elég volt fonáskészre széthúzogatni, de tényleg előjött belőle egy csomó nem várt finom árnyalat.
Egyébként eszembe nem jutott volna pont ezt a rovingot előszedni, ha nem fogy el időnap előtt a fonalam a kendő utolsó sorában, és nem lett volna égető szükségem egy kis sárgásbarnára. A remek időjárás miatt ez a bizonyos kendő még mindig blokkolatlanul hever, de azért mutatok belőle egy apró részletet. Lehet tippelni a mintára és a fonal alkotójára...

Ez pedig a végeredmény. A borús időben készült fotókon nem látszik az összes árnyalat, de ennyi költői túlzás talán megengedhető. A valóságban a sötétbarna még sötétebb, de nem tudtam jobbat...

100 gramm, 340 méter, navahó-cérnázott 3 ágú Rikker

Fokföldi ibolya

Első gyapjúfestésemből születtek ezek a lilák és rózsaszínek. Hosszában választottam ketté a hosszan átmenetes Rikker-szalagot, és a színek tűrhetően egymás mellé kerültek, ahol pedig nem, ott kellemes átmeneteket képeznek.

105 gramm, 574 méter, kétágúan.

Saját színekből

Mire észbe kaptam, már fel is tekeredett ez a két gombócnyi selyem-merinó keverék, az első idei fonalam, ebből a szöszből. 106 gramm, 403 méter, navahó-cérnázva.

Itt pedig a jelenleg folyamatban lévő munka, első saját festményemből. Hosszában szedtem ketté a hosszan átmenetesre festett Rikker-szalagot, az orsó mellett a teljes spektrum látható, az orsón a világosabbik vége.

Fokföldi ibolya.

Fanyarka

...a Juneberry (Amelanchier lamarckii) magyar neve.





A bal oldali selyem-merinó keverék...

...és egy bordó merinó szalaggyapjú egy-egy szálából keletkezett ez a fonal:

Érzésem szerint az egyszínű bordó merinó azért kicsit túlságosan is "megette" az eredeti rózsaszínes szöszt, pedig épp azért cérnáztam hozzá, mert sokalltam a rózsaszínbe belefésült 30 százaléknyi festetelen selyem csillogását. Hát, ezt sikerült is kiküszöbölni, szó se róla..

A fonal dupla szálából született meg a legújabb kendőm, a Juneberry. Kevésbé robusztus, mint amilyennek az eredeti látszik, bár tartottam magam a megadott paraméterekhez.

 160 gramm, 77x160 cm

Átlagosan 560 m/100 grammos fonal 2 szála, 3.75-ös tű.

 

Úgy egy éve

...hogy a nyolcméteres pamutszálakat többé-kevésbé felváltották a változatos hosszúságú, többnyire gyapjúfonalak. Azóta a kötött kendők és egyebek, na meg a saját gyártás bűvöletében élek. Egy Bucifonallal indult a történet, egy lilával, a belőle készült ajándék messze került tőlem, azóta is vágyom egy hasonlóra. Most itt van, lila luxuskivitelben, meg egy kimondhatatlan színű sárgás-kékes Cinege.

Szürke, unalmas napok ezek, hosszú estékkel, az ünnepek utáni jellegzetes üresség-érzéssel, erre, ahol mi lakunk, túl sok nyüzsgés sincsen (ez nem panasz persze :)). Színekkel igyekszem kitölteni az űröket, bár a rokkán épp egy nem túl izgalmas natúrfehér merinó-selyem keverék van. Akad itt még némi selyem és Rikker-gyapjú külön-külön, majd ezeket is összekevergetem megfelelő arányban, és akkor a mostanival együtt lesz majd vagy 25 dekányi nem túl vékony, olyan zoknivastagságú matériám. Egy nagy-nagy rőzseszedő kendőért kiált, ilyesféléért.

Egy másik rőzseszedő is folyamatban van, versenyt kötöttünk Katával, ő már győzött, nekem még kétnapi munka hiányzik hozzá, de orcátlanul mutatok róla mégis egy kukucskálós képet.

Vagy kettőt, mert a második színhelyesebb (közben felfedeztem a fotóapparát ételfotó-funkciójában rejlő lehetőségeket).

 

Közben ebből a fonalamból is készült valami, némi lila moher hozzáadásával, de erről többet most még nem árulhatok el...

Szóval minden csak félben van, de azért kiadtak egy bejegyzést.
Azt hiszem, még mindig nem tudom megmondani, mikor fogok újra hímezni. De magam is kíváncsi vagyok, mi módon fog bekövetkezni egy újabb korszakváltás...

Átkereszteltem

Eredetileg Boleró néven futott saját festésű szöszöm minapi fonása során feltűnt, hogy a fonal két fele két külön világ, a köztük lévő átmenet pedig rövid és jellegtelen. Szóval két ellentétes, mondhatni ellenérdekelt karakter. Egy narancsvörös és egy barna. Hogy az eredeti kultúrkörnél maradjak, a Bikaviadal nevet adtam neki.

3 ágú Rikker gyapjú, 98 gramm, 360 méter. A fentebbi fotó viszonylag színhű, az alsó csak a textúra végett került ide.

A csoda ezúttal elmaradt (?)

Kezdjük a végén: a ma délelőtt egy álomszép színű, puha, navahó cérnázott fonal került le a rokkáról, amelyen már nem látszik, milyen küzdelem áll mögötte. Az alapanyag (21 mikronos merinó, nem saját festés) szörnyen összefilcesedett a festés során, nem egyszerűen összetapadt, mint ahogy a saját gyapjaimnál szoktam tapasztalni, hanem úgy igazán összegyógyult: komoly munkával fel kellett lazítani, és fonás közben is folyamatosan piszkálgatni, hogy "adja" a szálakat. Emiatt aztán nem élveztem a szokott módon a fonását, és talán épp ezért nagyon gyorsan túllettem rajta. Persze nem lehetett minden apró csomócskát fellazítani, amelyek a navahó cérnázás lendületét akasztották meg minduntalan.

 

A kész fonal egyébként pont úgy néz ki, mint a szalaggyapjú, a színek nem alakultak át, nem oldódtak fel, szóval ezen a téren sem következett be a szokásos csoda. Vagy mégis?  Végül is az is egy csoda, hogy mindezek után finom puha és viszonylag egyenletes fonalat kaptam, ami ráadásul nem is csúnya...

93 gramm, 268 méter, hosszan színátmenetes 3 ágú merinó

Navahó bébi

Az előző fonal cérnázásakor maradt az orsón egy kevés Rikker. Soha nagyszerűbb alkalmat, hogy kipróbáljam a navahó cérnázást! Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy extrém szemhosszúságú láncsort horgolna az ember a kezével, amit közben megsodor a rokkával. Így tulajdonképpen három szál sodródik össze egy különösen jó tartású, tömör, mégis puha fonallá. Az alapanyag, az egyágú Rikker viszonylag lazán volt megfonva, ami különösen puha végterméket eredményezett. De tényleg csak egy nyúlfarknyit: 14 gramm, 18 méter lett. Hamarabb lett kész, mint hogy begyakorolhattam volna a technikát :)

Szokatlanul

...vastag fonalat sikerült fonnom ezekből. Eddig mindig csak vékonyat sikerült, ez nyilván egy végállapot, hogy egy adott szöszből a lehető legvékonyabbat fonja az ember, vastagabbat egyenletesen fonni nehezebb. De most ez volt a cél, nem csipkekendőnek szántam az anyagot. A Rikker-gyapjú most sem okozott csalódást, könnyedén adta magát, a másik, vastagabb szálú (erről sajnos semmi közelebbit nem tudok mondani) viszont kicsit megsértődhetett a festési procedúra során, mert újra meg újra összeakadtak a szálak, akárhányszor is lazítottam fel. Megküzdöttünk egymással, de győztem. A két szál közül a tompább színű a kis makrancos.
Az öblítés során engedett némi színt, ez nyilván még mindig az a bedöglött piros Sewo, ami annyi bosszúságot okozott már korábban is. Bizony, itt is bordós-pirosnak kellene lennie a rózsaszín helyén, de így se rossz...

199 gramm, 350 méter! Hosszan színátmenetes, a narancstól a barnáig.