Az október ötven árnyalata

Komolyan, nem az aktuális időjárással akarlak bosszantani Benneteket, de ezt az elnevezést éreztem találónak a legfrissebben született fonal számára. Az eredeti szöszt neveztem el Októbernek, ha még emlékszik valaki, kétszer kellett szegényt megfesteni, mert az első próbálkozásnál a piros (vélhetően bedöglött)  festékpigmentek jó része dolgavégezetlenül távozott, és barna helyett valami fakózöldes-rózsaszínt hagyott maga után.
A képen a bal oldali kupacról van szó.

A nem tetsző részt, feledve a flancos profi gyapjúfestéket, mezei Colombusszal, ráadásul fazékban, vízfürdőben festettem újra.

Szegény kicsit megviselődött, elég volt fonáskészre széthúzogatni, de tényleg előjött belőle egy csomó nem várt finom árnyalat.
Egyébként eszembe nem jutott volna pont ezt a rovingot előszedni, ha nem fogy el időnap előtt a fonalam a kendő utolsó sorában, és nem lett volna égető szükségem egy kis sárgásbarnára. A remek időjárás miatt ez a bizonyos kendő még mindig blokkolatlanul hever, de azért mutatok belőle egy apró részletet. Lehet tippelni a mintára és a fonal alkotójára...

Ez pedig a végeredmény. A borús időben készült fotókon nem látszik az összes árnyalat, de ennyi költői túlzás talán megengedhető. A valóságban a sötétbarna még sötétebb, de nem tudtam jobbat...

100 gramm, 340 méter, navahó-cérnázott 3 ágú Rikker