Kezdjük a végén: a ma délelőtt egy álomszép színű, puha, navahó cérnázott fonal került le a rokkáról, amelyen már nem látszik, milyen küzdelem áll mögötte. Az alapanyag (21 mikronos merinó, nem saját festés) szörnyen összefilcesedett a festés során, nem egyszerűen összetapadt, mint ahogy a saját gyapjaimnál szoktam tapasztalni, hanem úgy igazán összegyógyult: komoly munkával fel kellett lazítani, és fonás közben is folyamatosan piszkálgatni, hogy "adja" a szálakat. Emiatt aztán nem élveztem a szokott módon a fonását, és talán épp ezért nagyon gyorsan túllettem rajta. Persze nem lehetett minden apró csomócskát fellazítani, amelyek a navahó cérnázás lendületét akasztották meg minduntalan.
A kész fonal egyébként pont úgy néz ki, mint a szalaggyapjú, a színek nem alakultak át, nem oldódtak fel, szóval ezen a téren sem következett be a szokásos csoda. Vagy mégis? Végül is az is egy csoda, hogy mindezek után finom puha és viszonylag egyenletes fonalat kaptam, ami ráadásul nem is csúnya...
93 gramm, 268 méter, hosszan színátmenetes 3 ágú merinó
Nagyon szép lett! Egyenletesnek tűnik, a képeken nyoma sincs küzdelemnek, se csomócskáknak...
VálaszTörlésÉlőben még sokkal szebb ez a fonal, és valóban nagyon egyenletes :)
VálaszTörlésJó, akkor ez most nem csoda, hanem csuda!
VálaszTörlés