Ilyen még úgysem volt

...hogy képes útmutatót készítettem volna bármihez, annál én mindig jobban kapkodok sietek.
De most fegyelmezett voltam, és nem csaptam össze a munkát fázisfotók nélkül :)

Az eljárást valamikor régen egy francia kartonázsos blogon láttam, amit persze utóbb már nem találtam meg, bár őszintén szólva nem is nagyon kerestem, mikor tavaly nekifogtam ennek.

Monogramos mérőszalagok és gumis könyvjelzők készültek Katának meg Kingának.

Az alap ez a kis csúnyácska műanyag készség, célszerűen az ebayről.

Kell még egy kis kartonpapír, (nem túl vastag, kiválóan megteszi például egy teafilteres doboz, vékony flíz, valamilyen textilragasztó(-stift) és persze a gondosan kiválasztott textiliák.

A karton- és flízkarikákat a mérőszalag körberajzolásával "méretezzük", a nyomógomb helyén lyukat vágunk az egyik kartonba. Felragasztjuk a flízkarikákat, arra pedig, hátul gondosan visszahajtogatva és egyenletesre igazgatva a körben 8-10 mm-rel nagyobbra hagyott textilkarikákat. A műanyagház magasságának megfelelő kartoncsíkra flíz nélkül ragasztjuk fel az anyagot, először a végeit hajtva vissza. A csík hosszát a húzóka mindkét oldalán 2 mm távolságot hagyva állapítsuk meg.

A ház mindkét oldalára felragasztjuk a kész karikákat...

majd egy-két órára pár nehezebb könyvvel lenyomtatjuk. Végül az oldalsó csík  felragasztása után összepasszítjuk és körbeöltögetjük a széleket, igyekezve, hogy minél észrevétlenebb maradjon a varrás. Beragaszthatjuk a húzókát is, ha a színe vállalhatatlan a végső összhatás szempontjából.

A könyvjelzők hasonló kartonázstechnikával készültek, kétféle méretű papír- és egy vastagabb filckarikával. A gumit jó hosszan engedjük be a karikák közé, még jobb, ha össze is varrjuk a két végét.

És az unalmas leltári adatok:

Hímzőfonal: Valdani és DMC

Vászon: gyárilag foltos 40-es lenvászon

Anyagok: Tilda

Farkasfog. Barbaral és Nina

Kézzel festett gyapjúfilc: Winkler Dorottya

A szatyor-sztori után lassan beérik a centisztori :)))