Végtelen történet (Color twister teszt)

Becsapósak ezek a merőlegesen kötött szegélyű kendők: a test elkészültével az ember hajlamos azt hinni, hogy túl van a nehezén, pedig még csak ekkor jön a java: ahhoz, hogy egy szem elfogyjon a tűről, két sort kell kötni merőlegesen. 300 feletti szemszámnál pedig ez nem csekélység :) Különösen, hogy mindjárt az elején baleset történt: a szeptemberi egyhetes "nyaralás" második estéjén elővigyázatlanul ráhuppantam a teljes projektre, és mindkét bambusztűt derékba törtem...

Aki nem visz tartalék tűt, legalább legyen találékony: éles késsel és körömreszelővel tűrhetően rendbe hoztam őket.
(Sajnos kellő lélekjelenlét hiányában a horrorisztikus kiindulási helyzetet nem örökítettem meg, de így legalább nem kell kitennem a 16-os karikát :))

 

Persze nem haladt olyan tempóban, mint az eredeti hosszúságúval, de mégsem teltek teljes tétlenségben a ráérős órák. Másrészt pedig akaratlanul is állást kellett foglalnom abban az évezredes vitában, hogy vajon számít-e a méret... És arra jutottam, hogy ha elégséges a szenvedély, akkor bizony nem...

Márpedig szenvedélyesen szeretek kötni :)))

Hazaérvén aztán beindult a verkli, és azért mégiscsak felüdülés volt normál hosszú tűkkel haladni. Ennek ellenére sokszor éreztem, hogy ennek soha, de legalábbis a határidő előtt biztosan nem lesz vége.

Aztán egyszer csak vége lett. Viszont mikor fotózni kellett, soha nem sütött a nap.

 

Muzsinak teszteltem egyébként a kendőt. További képek és részletek a Ravelry-n.