Vegyük fel a fonalat

Elterelendő a figyelmet a tavasz továbbra-sem-érkezéséről, pókhálókba fojtom a kályha mögött a bánatomat. Itt van például a félbehagyott Laminariám, amely több hónapon keresztül ufóként hevert egy doboz mélyén, és már  többször kacérkodtam a lebontásával, de valahogy mindig megúszta. A napokban újra elővettem és megsajnáltam :) és közben arra is rájöttem, hogy miért is utáltam én ezt korábban annyira: a merev damilú, nem is elég hosszú, nem is elég hegyes, viszont annál csúszósabb teflonos fém kötőtű miatt, amellyel az is kunszt volt, hogy egyáltalán tűn maradjanak a szemek. Pár hónapja - néhány, ropi módjára eltörött flancos fa kötőtű után - beszereztem egy csokornyi bambusz körkötőtűt meg zoknikötőtűt, és azóta nem győzök örvendezni nekik. A bambusz könnyű, meleg tapintású, nem töri fel a kezet a kisujj tövénél, és nem utolsósorban kellemes mértékben tapad hozzá a fonal. Vannak, akik pont ezért nem kedvelik, de én nem kötök nagyon szorosan, és gyorsasági versenyre sem szoktam nevezni. Lehet, hogy ez valamiféle savanyú-a-szőlő-dolog nálam, és léteznek sokkal tökéletesebb csipkekötőtűk, de ezekkel a bambusztűkkel megtaláltam egy egészséges ár-érték-arányt, főleg, hogy a kisebb mérettartományban negyedmilliméterenként vannak a méretek, ami időnként nagyon hasznos tud lenni. Hát nem vagyok egy sznob, az biztos (legalábbis ezen a téren), de ha valami márkás cuccból akarnám kiállítani ezt a variabilitást, nem maradna megkötni valóra...
Szóval, hogy visszatérjünk az eredeti témához, ma reggelre aztán a Lami újra bizonyította élni akarását, ugyanis este elérhető helyen felejtődött, Rozika meg éjszaka kicsit átrendezte a struktúrát, biztos nem tetszett neki a minta. Na, nekem meg az ő ténykedése nem tetszett, de csodával határos módon nem történt helyrehozhatatlan hiba, és az eredmény vállalható, bár két helyen nem sikerült tökéletesen visszaállítanom a minta szerkezetét. Nagyon vékony a fonal, és nagyon bonyolult a minta, én meg ennyire azért mégsem vagyok ügyes. De majd ha kész lesz, ezt a részt legfeljebb nem fotózom...

A fotó nem színhelyes, ebből a fonalból készül a kendő.

Van egyébként két elkészült kendőm még a fiókban, de az idő valahogy nem alkalmas blokkolásra, úgyhogy türelem...