Személyes

Azt hiszem, általában meglehetősen érzelemmentesek a bejegyzéseim, tárgyszerűen közlöm a tudnivalókat a műveimről, és valljuk be, nem vagyok az a széles körben kitárulkozó típus. De ez nem jelenti azt, hogy ne érezném minden egyes keresztszemnél, pálcánál vagy jól sikerült befejezésnél, hogyan szabadulnak fel egyenként az endorfinmolekulák! Sőt elég most kitennem magam elé a legújabb nagy projekt mintafüzetét, amelyet már hetekkel ezelőtt feltettem az oldalsávba, a Rosewood Manor Past and Presentet, máris cikázni kezdenek.

32-es, teával enyhén megszínezett lenvászonra készül a tervező által ajánlott fonalakkal. Főként osztott DMC, de a felső nagy betűk a WDW Pelican gray színével (szerintem inkább zöldes, de amúgy fogalmam sincs, pontosan milyen színű egy pelikán, mindenesetre ez a létező legszebb szürkészöld "piszokszín" - copyright Bridget Jones) készülnek, meg van benne DD Silk Cherry ripe (szintén nem csúnya, és most bevallom, hogy ez az első találkozásom selyem hímzőfonallal: nahát, vannak még ilyen előemberek?) és DMC gyöngyfonal.

Időközben rövid kiruccanást tettem a hardanger világába - életemben először: na, úgy látszik, ez a nagy comingoutolások napja -, talán nem egészen eredménytelenül. A Past and Present ugyanis hardanger részt is tartalmaz (ezer egyéb öltésfajta mellett), és nem akartam megkockáztatni, hogy ott rontsak el valamit élesben.

Ez a három tojás kivételesen itthon marad :)

A zöld tojás külön megérdemel egy szót: a Valdani Vintage pastel árnyalatával készült, ez is egy olyan endorfin-durrogtató szín.

Nagyon bejöttek a Valdani-fonalak, szeretem a mattságukat, és az árnyalatok is szépek, nagyon jól illenek primitív és kvéker jellegű munkákhoz. A RM Spring Quakersből kimaradtak felhasználásával hímeztem ki a With Thy Needle and Threads Easter Frills mintáját, íme. 25 ct fehér lenvászon, 2 over 2.

És ha már itt tartunk, ugyan a hallelujázás elmaradt, és különben is egy külön posztot kellett volna neki szentelnem, de most már mindegy, kész a RM Spring Quakers! A betűtípus nem jött be igazán, azokat untam már kicsit a végén, de egyszer csak hirtelen elfogytak a virágnevek, és én ott álltam egy sűrűn teleírt (és jó gyűrött) vászondarabbal :)

Azóta kivasaltam...

Minden bizonnyal keretezni kellene, de valósággal sajnálom betenni egy üveg mögé, legszívesebben párna formájában ölelgetném :)



A mai szélviharos idő minden kerti munkát lehetetlenné tett. A hardanger tojásokat a kisebbik diófára aggatva akartam volna lefényképezni, de a pillanat törtrésze alatt beálltak vízszintesen szélirányba, így csak a diófa bontakozó hajtásait sikerült megörökíteni.